Utca, Gretchen ajtaja előtt
Valentin, katona, Gretchen bátyja
VALENTIN
Ha ültem tivornyán azelőtt,
Hol harsognak a mellverők
Ontva leány- s asszonyi nép
Színe-virága dicséretét
Teli pohárral, szorgosan:
Én ültem magabiztosan,
Magasra tartva könyököm,
Csak mosolygok a hencegőn,
Símogatom szakállamat,
Majd teli poharam megfogom,
S szólok: Dícsérd, ha jobb nem akad!
De hét határban van-e vajon
Ki drága Grétimmel felér,
Ki húgom bokájáig ér?
Csin! csin! körben a poharak!
Rikkantgattak: Igaza van,
A szépnem dísze ő csakugyan!
Sok dicsekvő száj tátva maradt.
Most meg! – A falnak menni tudnék!
Dühömben a világból kifutnék! –
Most élcelődhet, fintorokkal,
Minden bitang teli torokkal!
Kiverhet a hideg verejték,
Mint adóst, hogy nevét ki ne ejtsék!
S bár nekimenjek, belerúgjak,
Egyet sem mondhatok hazugnak.
Ki jön? Ki oson csendesen?
Ők ketten, ha nem csal szemem.
Ha ő az, elkapom a fickót,
Ép bőrrel innen el nem iszkol!
Faust. Mephistopheles
FAUST
Mint az Örökmécs Csillogása nyúl
Fel ott Sekrestyeablakból remegve,
Oldalt mind gyengébben derengve,
És köré Vakhomány tolul:
A bensőm éppoly éjbe-vesztett.
MEPHISTOPHELES
S az enyém mint ha Macska reszket
A Tűzlátrákon kúszva s lejt
Fal Tövén puha Talpat ejt.
És Erkölcsöm nem durva, lágy:
Egy kis lopási Kedv, egy kis párzási Vágy.
Tagjaim lidércként szaladja
A dicső, nagy Walpuris-Éj.
Holnapután tér vissza Napja,
Föntvagy ott is – de van miért!
FAUST
A Kincs fönt újból megjelen-e hát,
Mit szemem ott csillogni lát?*
----------------
* Szokásuk volt egykor az elásott kincseknek, hogy boszorkányszombaton előbukkantak, vagy legalábbis közelebb kerültek a felszínhez: „Minden évben tyúklépésnyit emelkedik a kincs.” (Német közmondás.) Helyüket lidércfény jelezte.
-------------------
MEPHISTOPHELES
Nemsoká megleled az Üdvöd,
És kiemelheted az Üstöt.
A minap lestem épp bele,
Sok remek Oroszlántallérral tele.
FAUST
Egy Gyűrű sincs, egy Diadém,
Ékül hogy tehessem a Kedvesemre?
MEPHISTOPHELES
De ilyesmit ott láttam én,
Olyan vala, mintha Gyöngy peregne.
FAUST
Így a helyes! Kínoz nagyon,
Hogyha üres kézzel látogatom.
MEPHISTOPHELES
Már azért ne legyen elégedetlen,
Hogy néha része van ingyen Élvezetben.
Most, hogy az ég csillagokkal tüzes,
Figyeljen egy művészi Dalra:
Őneki szól, épületes,
Hogy fejét biztosabban elcsavarja.
(Énekel, citerázva hozzá)
Hé, mit lesed
A kedvesed
Ajtó megett
Reggel korán te, Mári?
Fuss, mit se bánj!
De mint leány
Többé nem jössz te már ki.*
Vigyázzatok!
Ha megkapott,
Hát jónapot,
Szegény, szegény leányzók!
Magad szeresd,
Tolvajt nevesd;
Kedvét keresd,
Ha van már gyűrü, zálog!
-----------------------
* Byron szemére hányta Goethének, hogy ezt a Hamletből vette kölcsön. Goethe (Eckermann-nak): „Minek fáradtam volna azzal, hogy saját magam találjak ki egyet, ha egyszer a Shakespeare-é éppen jó volt, s éppen azt fejezte ki, amit kellett?”
-----------------------
VALENTIN
Kit csalogatsz? A mindened!
Átokverte patkányfogója!
Az ördögbe előbb a hangszered!
Aztán kövesse a cincogtatója!
MEPHISTOPHELES
A citera oda! Dobhatjuk íme most ki.
VALENTIN
Most jön a koponyahasogatósdi!
MEPHISTOPHELES
Doktor úr, nem hátrálni! Fel!
Mellém! Vívjon, ahogy vezénylek.
A tollkést most forgatni kell!
Támadjon! Én majd közbe’ védek.
VALENTIN
Ezt védd!
MEPHISTOPHELES
Ha ezt kell védenem!
VALENTIN
Meg ezt!
MEPHISTOPHELES
Kérlek!
VALENTIN
Az ördög vív velem!
Mi az? Karom már nehéz mint a rög.
MEPHISTOPHELES (Fausthoz)
Szúrd meg!
VALENTIN
Jaj!
MEPHISTOPHELES
Megszelidült a ripők!
De most gyerünk! Most el kell tűnni nyomban,
Mert leszenk itt mindjárt gyilkos zajok.
A rendőrséggel prímán megvagyok,
De a Pallossal már nem jó viszonyban. *
----------------
* A rendőrség, emberi intézmény lévén,nem állhat útjába az ördögnek. Faust azonban gyilkosságot követett el, mert másodmagával vívott egy ellen, a gyilkosság pedig a „Blutbann”, szószerint a „vérjog” azaz a pallosjoggal felruházott törvényszék hatáskörébe tartozik, s ez a törvényszék Istennek, élet és halál urának nevében ítélkezik, tehát kívül áll az Ördög hatalmán. (Német kiadások jegyzetei alapján.)
-----------------
MARTHE (az ablakból)
Az utcára!
GRETCHEN (az ablakból)
Lámpást hamar!
MARTHE (m. f.)
Dulakodás és hangzavar.
NÉP
Egynek már vége van.
MARTHE (kilépve)
Eltűnt a két haramia?
GRETCHEN (kilépve)
Ki fekszik itt?
NÉP
Anyád fia. **
------------------
** „Deiner Mutter Sohn”; biblikus stílus.
------------------
GRETCHEN
Mindenható Uram!
VALENTIN
Meghalok! Könnyű mondanod,
Könnyebben megteszed.
Mit álltok, nők, és bőgtök ott?
Gyertek, figyeljetek!
(Mind körülállják)
Ifjú vagy Gretchen, ifjú még,
A fejedben nincs ész elég,
Rokkád rosszul forog.
Most megsúgom, hol a gubanc:
Tudod mi vagy? egy nagy r –,
Hát legyél még nagyobb!*
----------
* Az eredetiben csak: "Rosszul intézed dolgaidat. Csak úgy bizalmasan közlöm veled: Most az egyszer k..va vagy, légy hát istenigazából az!
----------
GRETCHEN
Bátyám! Szent ég! Mi van vele?
VALENTIN
Az eget ne keverd bele!
Mi meglett, sajnos megmarad,
S a dolog pompásan halad.
Kezded eggyel szép csöndesen,
Majd annyi jön rövidesen,
Hogy meg sem állsz egy tucatig,
S az egész város rádszokik.
Ha megszületett már a szégyen,
Ha titokban világra jött,
Az éjből szőnénk szemfedőt
Fejére húzni szépen;
Úgy ám, gyilkolnók mi szivessen.
Csakhogy növekedik, dagad,
Majd nappal is pőrén szalad,
És mégsem lett szebb semmivel sem.
A képe minél undokabb,
Annál inkább kell néki nap.
Már tényleg látom azt az időt,
Mikor mint oszló dög előtt
Megtorpan a rendes polgárember
Előtted, szajha, s látni sem mer.
Össze is fog szorulni torkod,
Ha bármelyik szemedbe néz.
Aranyláncod többé sohase hordod,
Oltár elé többé sohase lépsz,
Szalagosan,csipkeruhásan
Nem fogsz vígan táncolni bálban,
Beülsz egy szenny- és könnyodúba
Koldus- és nyomorékcsapatba bújva,
S ha megbocsát is majd az Úr,
A Földön rád csak átok hull!
MARTHE
Kérné lelkének az Úr kegyelmét!
A rágalmazás bűne kell még?
VALENTIN
Adnék aszott hátadra, ne félj,
Ocsmány kerítő nőszemély,
Meg is lenne a bűnbocsánat,
Nyernék minden bűnömre hármat!
GRETHEN
Bátyám! Mily pokol, gyötrelem!
VALENTIN
Azt mondom, ne sírj itt nekem!
Te szúrtad át a szívemet,
Hogy tisztességed odalett.
A halál álmán át bemenni kész
Vagyok már Istenhez, mint jó vitéz. (Meghal)