Goethe, Johann Wolfgang von: Lied der Auswanderer

Bleiben, Gehen, Gehen, Bleiben,

Sei fortan dem Tücht'gen gleich;

Wo wir Nützliches betreiben,

Ist der wertheste Bereich.

Dir zu folgen wird ein Leichtes:

Wer gehorchet, der erreicht es;

Zeig' ein festes Vaterland!

Heil dem Führer! Heil dem Band!

Du verteilest Kraft und Bürde

Und erwägst es ganz genau;

Giebst den Alten Ruh und Würde,

Jünglingen Geschäft und Frau.

Wechselseitiges Vertrauen

Wird ein reinlich Häuschen bauen,

Schließen Hof und Gartenzaun,

Auch der Nachbarschaft vertraun.

Wo an wohlgebahnten Straßen

Man in neuer Schenke weilt,

Wo dem Fremdling reichermaßen

Ackerfeld ist zugeteilt,

Siedeln wir uns an mit Andern.

Eilet, eilet, einzuwandern

In das neue Vaterland!

Heil dir Führer! Heil dir Band!

Állni, járni, jönni, menni -

Nem tünődünk már azon,

Ott hol hasznot lehet tenni,

Ott van csak számunkra hon.

Bízvást bízhatunk magunkba',

Fegyverünk, erőnk a munka -

A hazát kivívjuk így -

Éljen a vezér s a frígy.

Oszsz föl terhet és hatalmat!

Békét, rangot nyer a vén,

Műhely jut a fiatalnak

S nő őrködjék tűzhelyén.

Bizalom és hit lerakják

Biztosan a ház alapját -

S a ház táját őrzi még

Hű szomszédi kötelék.

Hol az új országút mentén

Ujdonatúj kocsma áll,

S munkakedvét oda mentvén

Földet mindenki talál -

Oda siess más ezernyi

Zsellértárssal telepedni

És az új hazában higyj!

Éljen a vezér s a frigy!