Hölderlin, Friedrich: Az élet dele (Hälfte des lebens in Hungarian)

Mit gelben Birnen hänget
Und voll mit wilden Rosen
Das Land in den See,
Ihr holden Schwäne,
Und trunken von Küssen
Tunkt ihr das Haupt
Ins heilignüchterne Wasser.

Weh mir, wo nehm ich, wenn
Es Winter ist, die Blumen, und wo
Den Sonnenschein,
Und Schatten der Erde?
Die Mauern stehn
Sprachlos und kalt, im Winde
Klirren die Fahnen.

Sárgás körtéivel dől,

vad rózsákkal rakottan

a tóba a táj;

ti nyájas hattyúk,

csókittasan

hajtjátok a

szentjózan vízbe a főtök.

Jaj nékem, hol veszem,

ha tél jön, a virágot és hol

a napsugarat

s árnyát is a földnek ?

Hideg falak

állnak némán, a szélben

zirren a zászló.