Höllerer, Walter: Túlzott fáradság nélkül feküdt (Der lag besonders mühelos in Hungarian)
|
Der lag besonders mühelos (German)Der lag besonders mühelos am Rand Des Weges. Seine Wimpern hingen Schwer und zufrieden in die Augenschatten. Man hätte meinen können, daß er schliefe.
Aber sein Rücken war (wir trugen ihn, Den Schweren, etwas abseits, denn er störte sehr Kolonnen, die sich drängten) dieser Rücken War nur ein roter Lappen, weiter nichts.
Und seine Hand (wir konnten dann den Witz Nicht oft erzählen, beide haben wir Ihn schnell vergessen) hatte, wie ein Schwert, Den hartgefrorenen Pferdemist gefaßt,
Den Apfel, gelb und starr, Als wär es Erde oder auch ein Arm Oder ein Kreuz, ein Gott: ich weiß nicht was. Wir trugen ihn da weg und in den Schnee.
|
Túlzott fáradság nélkül feküdt (Hungarian)Túlzott fáradság nélkül feküdt az út szélén. Szempillái súlyosan és békésen ereszkedtek a szem árnyékába. Azt gondolhattuk, hogy alszik.
De a háta (valamivel odébb vittük a terhet, mert zavarta az előrenyomuló csapatokat) ez a hát csak merő vörös cafat volt, semmi más.
És a keze (ezután a tréfát sem tudtuk gyakran elsütni, mindketten gyorsan elfelejtettük) mint kardot, szorongatta a keményre fagyott lóganét,
a lócitromot ami sárga és dermedt, mintha föld volna vagy egy kar vagy kereszt, egy isten: nem tudom mi. Odébb vittük őt az útból és a hóba tettük.
|
||||||||||||
