Hoffmann, Heinrich: Repülő Robi története (Die Geschichte vom fliegenden Robert in Hungarian)

Wenn der Regen niederbraust,

wenn der Sturm das Feld durchsaust

bleiben Mädchen oder Buben

hübsch daheim in ihren Stuben.

Robert aber dachte: Nein!

das muß draußen herrlich sein!

Und im Felde patschet er

mit dem Regenschirm umher.

Hui, wie pfeift der Sturm und keucht,

daß der Baum sich niederbeugt!

Seht! den Schirm erfaßt der Wind,

und der Robert fliegt geschwind

durch die Luft so hoch, so weit.

Niemand hört ihn, wenn er schreit.

An die Wolken stößt er schon,

und der Hut fliegt auch davon.

Schirm und Robert fliegen dort

durch die Wolken immerfort.

Und der Hut fliegt weit voran,

stößt zuletzt am Himmel an.

Wo der Wind sie hingetragen,

ja, das weiß kein Mensch zu sagen.

Ha eső esik, vihar tombol,     

S az égen tenger villám táncol:         

Akkor a sok fiú és lányka     

Menekül a csendes szobába. 

Csak Róbert gondolja ezt másként,  

Kiszalad a házból tüstént.     

A mezőkön vidáman gázol,  

Esernyője nála ficánkol.

Pedig a vihar zúg és tombol,

Ágakat és fákat rombol.

A szél esernyőjét felkapja,    

S Róbertet magával ragadja.

Magasan száll a légen át,       

Senki sem hallja, mikor kiált.            

Üstökét már a felhő borzolja,           

Mellette sodródik kalapja.

Robi és a kis esernyő,

Többé vissza soha nem jő.

A kalapja is messze elszállt,

Már elhagyta a láthatárt.

Hogy a szél őt meddig röpíti,

Azt senki fia nem sejtheti.