Kästner, Erich: Nachtgesang des Kammervirtuosen

Du meine Neunte lestze Sinphonie!
Wenn du das Hemd anhast mit rosa Streifen...
Komm wie ein Cello zwischen meine Knie,
und lass mich zart in deine Saiten greifen!
 
Lass mich in deinen Partituren blättern.
(Sie sind von Händel, Graun und Tremolo.)
Ich möchte dich in alle Winde schmettern,
du meiner Sehnsucht dreigestrichenes Oh!
 
Komm, lass und durch Oktavengänge schreiten!
(Das Furioso, bitte, noch einmal!)
Daf ich dich mit der linken Hand begleiten?
Doch beim Crescendo etwas mehr Pedal!
 
Oh deine Klangfiguren! Oh die Akkorde!
Und der Synkopen rythmischer Konrast!
Nun senkst du deine Lider ohne Worte...
Sag einen Ton, falls du noch Töne hast.

Kilencedik búcsú-szimfóniám!
Ha bomlik rózsacsíkos inged* leple...
Szép csellóm, bújj térdem közé buján,
s hadd kapjak gyengéd kézzel idegedbe!
 
Ó, hadd lapozzam partitúrád végig.
(Csupa Handel, Graun, fúga, tremoló.)
Úgy felröpítenélek én az égig,
te vágy-gyujtó, háromvonásos óóó!
 
Jöjj, most jön egy merész oktáv-kisérlet!
(A furiosót, kérlek, repetáld!)
Nem baj talán, hogy bal kézzel kisérlek?
De crescendónál kissé több pedált!
 
Ó csengő formád! Ó harmóniáid!
S a ritmust váltogató szinkópák!
Szótlan csukod le most szemed pilláit...
Egy hangot csak, ha szád még hangot ád!
 
 
*Megjegyzés: Különlegesen előkelő társaságban az ing szót a ruha szóval kell helyettesíteni.