Kaschnitz, Marie Luise: Auferstehung

Manchmal stehen wir auf

Stehen wir zur Auferstehung auf

Mitten am Tage

Mit unserem lebendigen Haar

Mit unserer atmenden Haut.

Nur das Gewohnte ist um uns.

Keine Fata Morgana von Palmen

Mit weidenden Löwen

Und sanften Wölfen.

Die Weckuhren hören nicht auf zu ticken.

Ihre Leuchtzeiger löschen nicht aus.

Und dennoch leicht

Und dennoch unverwundbar

Geordnet in geheimnisvolle Ordnung

Vorweggenommen in ein Haus aus Licht. 

Néha fölébredünk

Fölébredünk a feltámadásra

A nap kellős közepén

Hajunk él

Bőrünk lélegzik.

Körülöttünk csak a megszokott dolgok.

Nem a pálmák délibábja

Legelő oroszlánokkal

Szelíd farkasokkal.

Az ébresztőórák ketyegése nem szűnik.

Nem hunynak ki világító mutatóik.

És mégis könnyedén

És mégis sebezhetetlenül

Rejtélyes rendben

A fények házába rendelve.