Kunert, Günter: Die Adelsberger Grotte

(Postojna Jama)

Der Eingang zum Inferno

ist mit dem Bus erreichbar.

Reisebüro »Vergil« macht es möglich.

Schon im domhohen Vorraum

hört man mächtiges Brausen und

Sausen: der Chor der Verdammten.

Aber die lang lastende Dunkelheit

hat sie verwandelt: in weißliche

Molche, hilflos unterm Licht

übereinanderkriechend

zur Strafe ihrer Sünden, wie wir

sie täglich betreiben.

Als wir dem Wächter an der Pforte

zum Abschied einen Dinar reichen,

verbeugt er sich, um sein Lächeln

zu verbergen: er weiß

wir würden wiederkommen

in anderer Gestalt.

(Postojnska Jama)

Az  Alvilág bejárata

busszal elérhető.

A „Vergilius” utazási iroda lehetővé teszi ezt.

Már a székesegyház magasságú előtérben

hatalmas zúgás és morajlás

hallatszik: a kárhozottak kórusa.

De a hosszan tartó sötétség

megváltoztatta őket: fehéres

gőték, a fényben tehetetlenül

kúsznak egymás hegyén-hátán

büntetésül a bűnökért, amit

– akárcsak mi – naponta elkövetnek.

Amikor a kapunál az őrnek

búcsúzásul egy dinárt adunk,

meghajol, hogy mosolyát

leplezze: tudja,

visszatérünk még

más alakban.