Mühsam, Erich: Dies Irae (Dies Irae in Hungarian)

Der Hölle Rachen fauchte Gift und Unrat aus

und ließ die Welt in Urschlamm und in Blut ersaufen,

und Feuerbrand und Eisensplittergraus

schuf aus der Menschheit Stätten öde Trümmerhaufen.

Was Teufelstücke unterm Gottesfluch erdacht,

ward Menschenwerk, ward Würfelgut und Ware,

ward Antrieb, Vorwand, Mittel, Wahn der Macht,

ward Mordgeist, Heldenruhm, Sieg und Fanfare.

Entstellte Krüppel, unbegrabenes Menschenaas.

Wo Wälder, Städte standen, trostloses Gerölle.

Der Weiber Glück und Hoffnung gieriger Krähen Fraß.

Mars Triumphator auf dem blutigen Thron der Hölle ...

Empor, betrogene Menschheit, aus dem schmutzigen Pfuhl!

Der Freiheitswille drängt hervor aus Knechtsgewimmel.

Schon unterm blutigen Baldachine schwankt der Stuhl

der Weltbeherrscher. - Höllengeister, scheut den Himmel! ...

Den Himmel! Seine ersten Blitze funkeln schon,

und Himmelsahnen reißt die Welt in Abenteuer.

Freiheit aus Höllenqual! - Empor, Revolution!!

Wer auf zum Himmel will, fürcht' nicht das Fegefeuer!

A poklok torka mérget ontva szennyt okád,

a fél világot ős iszapba, vérbe fojtva,

s a falvakat s a földlakóknak otthonát

tűzvésszel, szörnyű vasszilánkkal dönti porba.

Az átkos ördög-ármány ember műve lett,

portéka, pénzed pörgető szerencsejátszma,

csábszer, csalás, csenés, hatalmi őrület,

gyilok s babérgally, győzedelmet harsonázva –

csúffátett csonka, hantolatlan holttetem,

erdőknek üszke, városoknak hamva, néma...

Pokolban, véres trónon Mars ül győztesen:

nők üdve, vágya kapzsi kánya martaléka!

Mocskos mocsárból fel, ti megcsalt emberek!

Áttör szabadság szárnya szolgák futkosásán:

vér bíborozta baldachin alatt remeg

a zsarnokoknak trónja. Reszkess Tőle, Sátán,

reszkess az Égtől! Látom már villámlani...

Ó, föld lakója, fel, kalandra égi ős űz!

Fel, forradalmár! félre, poklok kínjai:

ki égre törsz, ne tébolyítson tisztitótűz!