Rilke, Rainer Maria: A kurtizán (Die Kurtisane in Hungarian)
|
Die Kurtisane (German)Venedigs Sonne wird in meinem Haar ein Gold bereiten: aller Alchemie erlauchten Ausgang. Meine Brauen, die den Brücken gleichen, siehst du sie
hinführen ob der lautlosen Gefahr der Augen, die ein heimlicher Verkehr an die Kanäle schließt, so daß das Meer in ihnen steigt und fällt und wechselt. Wer
mich einmal sah, beneidet meinen Hund, weil sich auf ihm oft in zerstreuter Pause die Hand, die nie an keiner Glut verkohlt,
die unverwundbare, geschmückt, erholt -. Und Knaben, Hoffnungen aus altem Hause, gehn wie an Gift an meinem Mund zugrund.
|
A kurtizán (Hungarian)Velence napja olvaszt aranyat hajamban: alkímiák vakmerő végcélját. Nézd hídboltként ívelő szemöldököm, néma örvényt vető
vészes szemem fölött míg áthalad, mit összeköt egy titkos vezeték a csatornákkal is, úgyhogy a kék tenger benne árad s apad. Szemét
ki rám veti, kutyám irigyli már, melyet szórakozottan simogatnak, mik el nem égnek máglya lángjain,
sebezhetetlen, gyűrűs ujjaim. – S ősi házból reményteljes fiaknak lesz ajkam pusztító méregpohár.
|
