Sachs, Nelly: [Immer noch Mitternacht]

Immer noch Mitternacht auf diesem Stern
und die Heerscharen des Schlafes.
Nur einige von den großen Verzweiflern
haben so geliebt,
dass der Nacht Granit aufsprang
vor ihres Blitzes weißschneidendem Geweih.
 
So Elia; wie ein Wald mit ausgerissenen Wurzeln
erhob er sich unter dem Wachholder,
schleifte, Aderlaß eines Volkes,
blutige Sehnsuchtsstücke hinter sich her,
immer den Engelfinger
wie einen Müdigkeit ansaugenden Mondstrahl
an seine Schwere geheftet,
Untiefen heimwärtsziehend –
 
Und Christus! An der Inbrunst Kreuz
nur geneigtes Haupt –
den Unterkiefer hängend,
mit dem Felsen:
Genug.

Még mindig éjfél e csillagon
és az alvás hadseregei.
Csak néhányan a nagy kétségbeesők
szerettek úgy,
hogy az éjszaka gránitja felhasadt
villámuk fehércsörtölésű agancsaitól.
 
így Illés: mint kitépett gyökérzetü erdő
kelt föl a boróka alatt,
egy népnek érvágása, véres
vágydarabokat vonszolt maga után,
mindig az angyalújjal
mint fáradtságot szopó holdsugárral
súlyához tapadva
szakadékokat hurcolt hazafelé -
 
És Krisztus! Az áhitat keresztjén
csak lenyakló fej -
csak lecsukló állkapocs
és a szikla:
Elég.