Trakl, Georg: Éji dal (Nachtlied in Hungarian)

Des Unbewegten Odem. Ein Tiergesicht

Erstarrt vor Bläue, ihrer Heiligkeit.

Gewaltig ist das Schweigen im Stein;

Die Maske eines nächtlichen Vogels. Sanfter Dreiklang

Verklingt in einem. Elai! dein Antlitz

Beugt sich sprachlos über bläuliche Wasser.

O! ihr stillen Spiegel der Wahrheit.

An des Einsamen elfenbeinerner Schläfe

Erscheint der Abglanz gefallener Engel.

Lehell a mozdulatlan. Egy állatarc

Szentsége kék színétől megmered.

Hatalmasan hallgat a kő.

Egy égi madár maszkja. Váratlan hármashangzat

Cseng lágyan el. Uram! az orcád

Szótlanul hajlik kék vizek fölébe.

Ó, ti, igazság csöndes tükrei!

Az Elhagyatottnak ivor halántékán

Bukott angyalok visszfénye dereng fel.