Uhland, Ludwig: Der nächtliche Ritter
Der nächtliche Ritter (German)In der mondlos stillen Nacht
|
Az éjszakai lovag (Hungarian)Holdfénytelen csöndes éjen A vers a spanyol románcokat utánozza; a spanyol románc verssorai négy trocheusból állnak, és rím gyanánt asszonánccal élnek. A spanyol asszonáncban csak a magánhangzók azonosak, ti. az utolsó ütemhangsúlyos szótag magánhangzója, és ha ezt még egy ütemhangsúlytalan szótag követi, akkor annak a magánhangzója is, de a mássalhangzóknak még csak nagyjából sem kell hasonlóknak lenniük, mint a magyarban. A klasszikus német költészetben a rím magánhangzóira ugyanaz áll, mint a spanyolban, de az összes mássalhangzóknak is azonosaknak kell lenniük, teljesen azonosaknak (zöngés mássalhangzónak olykor megfeleltethető saját zöngétlen párja, pl. D-nek T), ezért amikor először lefordítottam ezt a verset, nem is vettem észre, hogy rímek is, azaz spanyol asszonáncok vannak benne. Most már meghagyom a rímtelen fordítást is, mert a német verselési szokások fényében a vers tulajdonképpen tényleg rímtelen, de most hozzáteszek egy asszonáncos fordítást is. Jobb volna, ha ebben az asszonáncok még kevésbé hasonlítanának egymásra, mert így nem nagyon feltűnő, hogy a rímelés különbözik a szokásos magyar rímeléstől: balkonomra - daloknak - azokkal - lobbantotta stb. nem jó – nem jól összecsengő – rímek, de nem elfogadhatatlanok, hellyel-közzel találni ilyen rímeket a legjobb költők verseiben is. Mondjuk balkonomra - bordal vagy kiontva - roskadsz - robbants - korban - kontraszt - hol vagy stb. kevésbé emlékeztetne a magyar rímre, és ezáltal jobban emlékeztetnének a spanyol asszonáncra. Paradox módon nem rímelni olykor nehezebb, mint rímelni... Szerelmes dal: Minnelied, a középkorban a trubadúrének német megfelelője. Csöndes éj volt, holdtalan,
|