Vogelweide, Walther von der: Der hof ze Wiene sprach ze mir ...

Der hof ze wiene sprach ze mir.

Walther, ich solte lieben dir,

nû leide ich dir: daz müeze got erbarmen.

Mîn wirde diu was wîlent grôz:

dô lebte niender mîn genôz,

wan künic Ártûses hof: sô wê mir armen!

Wâ nû ritter unde frouwen,

die man bî mir solte schouwen?

seht wie jâmerlîch ich stê

mîn dach is fûl sô rîsent mîne wende

mich enminnet nieman leider

silber golt ros unde kleider,

die gab ich unde hât ouch mê:

nun habe ich weder schapel noch gebende

noch frowen zeinem tanze, owê!

A bécsi udvar szólt nekem:

„Jól bánnék véled, Waltherem,

s csak búsítlak, Isten adjon kegyelmet!

Tekintélyes, dús voltam ám,

nem volt szebb udvar hajdanán

csak Artusé: ó jaj szegény fejemnek!

A lovagok, a büszke hölgyek,

hol vannak, kik itt tündököltek?

Nézd, roncs vagyok, sírnivaló!

Tetőm korhad, falam ledőlve részben,

és nem szeret már senki, sajna!

Arany, mén, köntös, drága fajta,

ez mind enyém volt, s adható:

most nincs szalag s nincs itt virágfüzér sem,

se nő, egyetlen táncra, ó!"