This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Werfel, Franz: Az olvasóhoz (An den Leser in Hungarian)

Portre of Werfel, Franz
Portre of Rónay György

Back to the translator

An den Leser (German)

Mein einziger Wunsch ist, dir, o Mensch verwandt zu sein!

Bist du ISeger, Akrobat, oder ruhst du noch in liefer Mutterhut,

Klingt dein Mädchenlied über den Hof, lenkst

du dein Floß im Abendschein,

Bist du Soldat, oder Aviatiker voll Ausdauer und Mut.

 

Trugst du eJs Kind auch ein Gewehr in grüner Armschlinge?

Wenn es losging, entflog ein angebundener Stöpsel dem Lauf.

Mein Mensch, wenn ich Erinnerung singe.

Sei nicht hart, und löse dich mit mir in Tränen auf!

 

Denn ich habe alle Schicksale durchgemacht. Ich weiß

Das Gefühl von einsamen Harfenistinnen in Kurkapellen,

Das Gefühl von schüchternen Gouvernanten

im fremden Familienkreis,

Das Gefühl von Debütanten, die sich zitternd vor den

Souffleurkasten stellen.

 

Ich lebte im Walde, hatte ein Bahnhofsamt,

Saß gebeugt über Kassabücher, und bediente

ungeduldige Gäste.

Als Heizer stauid ich vor Kesseln, das Antlitz grell überflammt,

Und als Kuli aß ich Abfall und Küchenreste.

 

So gehöre ich dir und Allen!

Wolle mir, bitte, nicht widerstehn!

O, könnte es einmal geschehn.

Daß wir uns, Bruder, in die Arme fallen!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.archive.org/stream/menschheit

Az olvasóhoz (Hungarian)

Egyetlen vágyam, ó ember, rokonnak lenni veled!

Légy néger, akrobata, vagy pihenj anyád ölén még,

lánykahangod csengjen az udvaron, vezesd tutajod

alkonyi ár felett,

légy katona, repülő, csupa kitartás és merészség.

 

Hordtál te is gyerekkorodban zöld szíjas puskát

válladon?

Ha elsült, a rákötött dugó kipattant hirtelen.

Embertestvér, ha emlékedről szól dalom,

ne légy rideg, oldódj föl közös könnyekben velem!

 

Mert én átéltem minden sorsot. Tudom, mit éreznek

szegény,

magányos hárfáslányok a szalonzenekarokban,

félszeg nevelőnők idegen otthon ölén,

s kezdők a színpadon, a súgólyukhoz húzódva

izgatottan.

 

Dolgoztam vasútnál, erdőben is éltem,

görnyedtem számlakönyvek fölé, kiszolgáltam

türelmetlen vendégeket,

fűtőként álltam kazánok előtt, tűztől izzott a képem,

voltam kuli, faltam hulladékot és szemetet.

 

Társad vagyok! Mindenki társa!

Ne zárd be előttem szívedet!

Ó, ha egy-testvér emberek

mind összeborulnánk valahára!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap