Acritic songs: Digenisz halála (Ο θάνατος του Διγενή in Hungarian)

Ό Διγενής ψυχομαχεί κ' η γη τόνε τρομάσσει.
Βροντά κι' αστράφτει ο ουρανός και σειέτ' ο απάνω κόσμος,
κι' ο κάτω κόσμος άνοιξε και τρίζουν τα θεμέλια,
κ' η πλάκα τον ανατριχιά πως θα τόνε σκεπάση,
πως θα σκεπάση τον αϊτό τση γης τον αντρειωμένο.
Σπίτι δεν τον εσκέπαζε, σπήλιο δεν τον εχώρει,
τα όρη εδιασκέλιζε, βουνού κορφαίς επήδα,
χαράκι' αμαδολόγανε και ριζιμιά ξεκούνειε.
'Σ το βίτσιμά πιανε πουλιά, 'ς το πέταμα γεράκια,
'ς το γλάκιο και 'ς το πήδημα τα λάφια και ταγρίμια.

Ζηλεύγει ο Χάρος με χωσιά, μακρά τόνε βιγλίζει,
κ' ελάβωσέ του την καρδιά και τη ψυχή του πήρε.

A halállal tusakodik, hogy reng belé a föld is,
menny dörög, villámlik az ég, az egész világ reszket,
és meghasad az alvilág, megcsikordul négy sarka,
és beleborzad a sirkő, hogy fogja betakarni,
hogyan fogja betakarni hős sasát a világnak.
Ház nem takarhatta be őt, szűk volt néki a barlang,
átlépett a hegygerincen, hegycsucsokon szökellt át,
sulyos sziklákat szaggatott s messzire hajitotta,
egy suhintásra madarat, röptében fogott sólymot,
futtában fogta a szarvast s a vadat egy ugrásra.

Megirigyelte Hárosz őt, messziről lesbe állott,
és megsebezte a szívét, s elorozta a lelkét.