This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Anagnostakis, Manolis: Εποχές I

Portre of Anagnostakis, Manolis

Εποχές I (Greek)

Θυμᾶσαι ποὺ σοῦ ῾λεγα
Ὅταν σφυρίζουν τὰ πλοῖα μὴν εἶσαι στὸ λιμάνι.
Μὰ ἡ μέρα ποὺ ἔφευγε ἤτανε δικιά μας
καὶ δὲ θὰ θέλαμε ποτὲ νὰ τὴν ἀφήσουμε
Ἕνα μαντήλι πικρὸ θὰ χαιρετᾶ τὴν ἀνίατου γυρισμοῦ
Κι ἔβρεχε ἀλήθεια πολὺ κι ἤτανε ἔρημοι οἱ δρόμοι
Μὲ μιὰ λεπτὴν ἀκαθόριστη χινοπωριάτικη γεύση
Κλεισμένα παράθυρα κι οἱ ἄνθρωποι τόσο λησμονημένοι
Γιατί μᾶς ἄφησαν ὅλοι; Γιατί μᾶς ἄφησαν ὅλοι;
Κι ἕσφιγγα τὰ χέρια σου Δὲν εἶχε τίποτα τ᾿ ἀλλόκοτο ἡ κραυγή μου.

Θὰ φύγουμε κάποτε ἀθόρυβα καὶ θὰ πλανηθοῦμε
Μὲς στὶς πολύβοες πολιτεῖες καὶ στὶς ἔρημες θάλασσες
Μὲ μιὰν ἐπιθυμία φλογισμένη στὰ χείλια μας
Εἶναι ἡ ἀγάπη ποὺ γυρέψαμε καὶ μᾶς τὴν ἀρνήθηκαν
Ξεχνοῦσες τὰ δάκρυα, τὴ χαρὰ καὶ τὴ μνήμη μας
Χαιρετώντας λευκὰ πανιὰ π᾿ ἀνεμίζονται.
Ἴσως δὲ μένει τίποτ᾿ ἄλλο παρὰ αὐτὸ νὰ θυμόμαστε.
Μὲς στὴν ψυχή μου σκιρτᾶ τὸ ἐναγώνιο Γιατί,
Ρουφῶ τὸν ἀγέρα τῆς μοναξιᾶς καὶ τῆς ἐγκατάλειψης
Χτυπῶ τοὺς τοίχους τῆς ὑγρῆς φυλακῆς μου
            καὶ δὲν προσμένω ἀπάντηση
Κανεὶς δὲ θ᾿ ἀγγίξει τὴν ἔκταση τῆς στοργῆς
            καὶ τῆς θλίψης μου.

Κι ἐσὺ περιμένεις ἕνα γράμμα ποὺ δὲν ἔρχεται
Μιὰ μακρινὴ φωνὴ γυρνᾶ στὴ μνήμη σου καὶ σβήνει
Κι ἕνας καθρέφτης μετρᾶ σκυθρωπὸς τὴ μορφή σου
Τὴ χαμένη μας ἄγνοια, τὰ χαμένα φτερά.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://users.uoa.gr

Korok I (Hungarian)

Emlékszel: figyelmeztettelek, mikor sípolnak a hajók,
ne légy a kikötőben
De a nap, mely elmúlt, a miénk volt,
sohasem akartunk megválni tőle
Keserű kendő köszönti majd a visszatérés unalmát
S csakugyan esni fog, zuhog, s néptelenek lesznek az utcák
Valami könnyű, megnevezhetetlen őszies ízzel
Csukott ablaktáblákkal és felejtő emberekkel
- Miért hagyott el minket mindenki? Miért hagyott el? szorongattam kezed
S nem tűnt bizarrnak kiáltozásom

...Egy nap majd észrevétlen elmegyünk s bolyongunk
Nyüzsgő nagyvárosokban s elhagyott tengereken
Égő vággyal az ajkainkon:
A szerelemmel, melyet hiába kerestünk, minékünk nem adatott meg
Elfelejted a könnyeket, el az örömöt s emlékeinket
Fehér, szélben csapdosó vitorlákat köszöntesz
Talán nem marad más csak az emlékezés
Vibrál bennem a szorongás. Miért?
A magány és elhagyatottság levegőjét szürcsölöm
Nyirkos börtönöm falait kopogtatom, s nem várok feleletet
Senki sem merészkedik be érzékenységem s büszkeségem felségterületére

Te meg egy levelet vársz, mely nem érkezik meg
Egy távoli hang csendül meg emlékezetedben, és kihúny
Egy mogorva, szenvtelen tükör idézi arcod
Elveszett tisztaságunk, elveszett szárnyainkat



Uploaded byP. T.
Source of the quotationP. Á.

minimap