This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Elytis, Odysseas: Eleni (Ελένη in Hungarian)

Portre of Elytis, Odysseas

Ελένη (Greek)

Με την πρώτη σταγόνα της βροχής σκοτώθηκε το καλοκαίρι
Μουσκέψανε τα λόγια που είχανε γεννήσει αστροφεγγιές
Ολα τα λόγια που είχανε μοναδικό τους προορισμόν Εσένα!
Κατά που θ' απλώσουμε τα χέρια μας τώρα που δε μας
λογαριάζει πια ο καιρός
Κατά που θ' αφήσουμε τα μάτια μας τώρα που οι μακρινές
γραμμές ναυάγησαν στα σύννεφα
Τώρα που κλείσανε τα βλέφαρά σου απάνω στα τοπία μας
Κι είμαστε - σα να πέρασε μέσα μας η ομίχλη -
Μόνοι ολομόναχοι τριγυρισμένοι απ' τις νεκρές εικόνες σου.

Με το μέτωπο στο τζάμι αγρυπνούμε την καινούργια οδύνη
Δεν είναι ο θάνατος που θα μας ρίξει κάτω μια που Εσύ υπάρχεις
Μια που υπάρχει αλλού ένας άνεμος για να σε ζήσει ολάκερη
Να σε ντύσει από κοντά όπως σε ντύνει από μακριά η ελπίδα μας
Μια που υπάρχει αλλού
Καταπράσινη πεδιάδα πέρ' από το γέλιο σου ως τον ήλιο
Λέγοντάς του εμπιστευτικά πως θα ξανασυναντηθούμε πάλι
Οχι δεν είναι ο θάνατος που θ' αντιμετωπίσουμε
Παρά μια τόση δα σταγόνα φθινοπωρινής βροχής
Ενα θολό συναίσθημα
H μυρωδιά του νοτισμένου χώματος μέσ' στις ψυχές μας
που όσο παν κι απομακρύνονται

Κι αν δεν είναι το χέρι σου στο χέρι μας
Κε αν δεν είναι το αίμα μας στις φλέβες των ονείρων σου
Το φως στον άσπιλο ουρανό
Κι η μουσική αθέατη μέσα μας ώ! μελαγχολική
Διαβάτισσα όσων μας κρατάν στον κόσμο ακόμα
Είναι ο υγρός αέρας η ώρα του φθινοπώρου ο χωρισμός
Το πικρό στήριγμα του αγκώνα στην ανάμνηση
Που βγαίνει όταν η νύχτα πάει να μας χωρίσει από το φως

Πίσω από το τετράγωνο παράθυρο που βλέπει προς τη θλίψη
Πσυ δε βλέπει τίποτε
Γιατί έγινε κιόλας μουσική αθέατη φλόγα στο τζάκι
χτύπημα του μεγάλου ρολογιού στον τοίχο
Γιατί έγινε κιόλας
Ποίημα στίχος μ' άλλον στίχο αχός παράλληλος με τη
βροχή δάκρυα και λόγια
Λόγια όχι σαν τ' άλλα μα κι αυτά μ' ένα μοναδικό τους
προορισμόν : Εσένα!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://iliadasphoto.grafbb.com

Eleni (Hungarian)

A legelső esőcsepp megölte a nyarat
átnedvesedtek a csillagfény-szülő szavak,
minden szó, melynek egyedüli törekvése Te voltál.
Merrefelé nyújtsuk ki most már a kezünket, ha az idő sem
számol többé velünk,
hol időztessük egy kicsit tekintetünket, ha egyszer
a felhőkön hajótörést szenvednek a láthatárok
most, hogy szemhéjaid rácsukódtak tájainkra,
és - mintha csak köd itatott volna át -
magányosak, elhagyatottak vagyunk, csupán élettelen képeid körülöttünk.

Homlokunkkal az ablak üvegén virrasztjuk az új fájdalmat
nem a halál az, aki letipor minket, amíg csak létezel Te,
amíg csak létezik valahol másutt egy szél, egy fuvallat,
hogy mindegyre életre keltsen,
amíg csak felöltöztet, ahogy messziről a reményünk,
ha egyszer van valahol
egy csupa zöld rét, túl a nevetéseden, egész a napnál
s azt mondja a remény: találkozunk még -
nem, nem a halál, amellyel szembesülünk,
csupán egy semmi kis esőcsepp, valami homályos érzés,
az ázott föld szaga a lelkünkben, mely egyre messzebb szakad

és ha nincs a kezed a kezünkben,
és ha nincs a véred álmaink ütőerében,
a fény a makulátlan égen
és a láthatatlan zene bennünk, ó, te ábrándos
átutazó, annyi minden közt, melyek itt tartanak minket ezen a világon -
a nyirkos szél az, az ősz órája, a válás
a horgony keserű csikordulása az emlékezeten,
mely felbukkan, mikor az éj azon mesterkedik, hogy
elszakítson minket a fénytől,

az ablak négyszöge mögött, amely a szomorúságra nyílik,
amely nem nyílik semmire -
zene lett már, láthatatlan láng a tűzhelyen,
a nagy falióra ütése,
mert átváltozott már költészetté:
sorra sor, eső és könnyek ritmizálta hangzás,
szavak,
szavak, de nem mint a többi - ezeknek
egyetlen céljuk, törekvésük: Te vagy.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationP. Á.

Related videos


minimap