Amúgy sem tartott volna sokáig. Az évek
tapasztalata tanít erre. De megérkezett a Végzet,
egy kissé gyorsan, és lezárta az egészet.
Rövid volt a gyönyörű élet.
De milyen erősek voltak az illatok!
Milyen tündöklő ágyon feküdtünk!
Milyen gyönyörű lett a mi testünk!
Visszhangja az öröm napjainak,
visszhangja elért a napoknak,
egy szikrája a kettőnk fiatal tüzének:
megint kezembe vettem egy levelet,
és olvastam, újra meg újra, miközben sötét lett.
S kiléptem az erkélyre mélabúsan -
kiléptem, gondolatot cserélni, és látni legalább
valamit a városból, melyet úgy szerettem:
egy kis mozgást az utcán meg az üzletekben.