Kavafis, Konstantinos: Επιτύμβιον Aντιόχου, βασιλέως Kομμαγηνής

Μετά που επέστρεψε, περίλυπη, απ’ την κηδεία του,
η αδελφή τού εγκρατώς και πράως ζήσαντος,
του λίαν εγγραμμάτου Aντιόχου, βασιλέως
Κομμαγηνής, ήθελ’ ένα επιτύμβιον γι’ αυτόν.
Κι ο Εφέσιος σοφιστής Καλλίστρατος —ο κατοικών
συχνά εν τω κρατιδίω της Κομμαγηνής,
κι από τον οίκον τον βασιλικόν
ασμένως κ’ επανειλημμένως φιλοξενηθείς—
το έγραψε, τη υποδείξει Σύρων αυλικών,
και το έστειλε εις την γραίαν δέσποιναν.

«Του Aντιόχου του ευεργέτου βασιλέως
να υμνηθεί επαξίως, ω Κομμαγηνοί, το κλέος.
Ήταν της χώρας κυβερνήτης προνοητικός.
Υπήρξε δίκαιος, σοφός, γενναίος.
Υπήρξεν έτι το άριστον εκείνο, Ελληνικός—
ιδιότητα δεν έχ’ η ανθρωπότης τιμιοτέραν·
εις τους θεούς ευρίσκονται τα πέραν.»

Fájdalomtól lesújtva térvén meg az életében
példásan mértéktartó és szelíd Antoikhosz,
az oly nagy tudományú kommagénéi király
temetéséről, nővére sírverset óhajtott iratni néki.
S az epheszoszi Kallisztratosz, a szofista - ki
gyakran élvezte a kicsiny kommagénéi állam
királyi udvarának annyiszor
megismételt szíves vendégszeretetét
szíriai udvaroncok sugallatára
írt egyet, és az agg úrnő elé bocsájtá.

"Jótevőnk, Antiochosz király érdemeinek
adassék itt méltó tisztesség, ó, kommagénéiek.
Országunkban előrelátó, nagy király volt.
Igaz és bátor, mindenkinél nemesebb.
S hozzá: görög - mi érdemeként a legkiválóbb -
minél emberi tulajdonság nem lehet dicsőbb;
ha van, talán csak ott, az istenek között."