Az írnoki szobából, ahol jelentéktelen
Állásban dolgozott hitvány fizetésért,
(Nyolc font havonta, a különnel együtt)
Kilépett, mikor véget ért a szürke munka,
Ami fölött egész nap görnyedett,
Kilépett hétkor és lassan bolyongott
S bámészkodott az úton. - Finom alakja
Lebilincselő volt, ahogy érzékeinek
Teljes érettségében megmutatkozott.
A múlt hónapban múlt el huszonkilenc éves.
Bámészkodott az úton és a nyomorúságos
Utcákon, ahogy ment a lakása felé.
Azután eljutott egy kicsi bolthoz,
Mindenféle portékát árultak benne,
Talmit és olcsót, munkásoknak valót,
Látott egy arcot, látott egy alakot odabent,
És vonzotta őt és bement és csak annyit mondott,
Hogy szeretné megnézni a tarka zsebkendőket.
Kérdezte a módját a zsebkendők mintájának,
S hogy mibe kerülnek, elfulladt a hangja,
Majdhogynem egészen elszikkadt a vágytól,
És megfelelően jött rá a válasz,
Fél-szórakozottan, a fojtott hangban
Érződött a titkos egyetértés.
Ha szóltak is valamit az árúról - egyetlen
Céljuk az volt, hogy kezük összeérjen
A zsebkendők fölött, hogy összehajoljon
Az arcuk, az ajkuk, mintha véletlen volna,
Egy villámló érintése a tagoknak.
Gyorsan és lopva, hogy jaj ne vegye észre
A boltos, aki a háttérben ült.