Kavafis, Konstantinos: Στα 200 π.X.

«Aλέξανδρος Φιλίππου και οι Έλληνες πλην Λακεδαιμονίων—»

Μπορούμε κάλλιστα να φαντασθούμε
πως θ’ αδιαφόρησαν παντάπασι στην Σπάρτη
για την επιγραφήν αυτή. «Πλην Λακεδαιμονίων»,
μα φυσικά. Δεν ήσαν οι Σπαρτιάται
για να τους οδηγούν και για να τους προστάζουν
σαν πολυτίμους υπηρέτας. Άλλωστε
μια πανελλήνια εκστρατεία χωρίς
Σπαρτιάτη βασιλέα γι’ αρχηγό
δεν θα τους φαίνονταν πολλής περιωπής.
A βεβαιότατα «πλην Λακεδαιμονίων».

Είναι κι αυτή μια στάσις. Νοιώθεται.

Έτσι, πλην Λακεδαιμονίων στον Γρανικό·
και στην Ισσό μετά· και στην τελειωτική
την μάχη, όπου εσαρώθη ο φοβερός στρατός
που στ’ Άρβηλα συγκέντρωσαν οι Πέρσαι:
που απ’ τ’ Άρβηλα ξεκίνησε για νίκην, κ’ εσαρώθη.

Κι απ’ την θαυμάσια πανελλήνιαν εκστρατεία,
την νικηφόρα, την περίλαμπρη,
την περιλάλητη, την δοξασμένη
ως άλλη δεν δοξάσθηκε καμιά,
την απαράμιλλη: βγήκαμ’ εμείς·
ελληνικός καινούριος κόσμος, μέγας.

Εμείς· οι Aλεξανδρείς, οι Aντιοχείς,
οι Σελευκείς, κ’ οι πολυάριθμοι
επίλοιποι Έλληνες Aιγύπτου και Συρίας,
κ’ οι εν Μηδία, κ’ οι εν Περσίδι, κι όσοι άλλοι.
Με τες εκτεταμένες επικράτειες,
με την ποικίλη δράσι των στοχαστικών προσαρμογών.
Και την Κοινήν Ελληνική Λαλιά
ώς μέσα στην Βακτριανή την πήγαμεν, ώς τους Ινδούς.

Για Λακεδαιμονίους να μιλούμε τώρα!

„Alexandrosz, Philipposz fia, és a görögök, a lakedaimónok kivételével..."

Nem nehéz elképzelni magunknak,
hogy Spártában nem keltett különösebb megrökönyödést
e felirat. „A lakedaimónok kivételével",
mi sem természetesebb. Majd éppen ők azok,
akik, akármily megbecsült szolgaként, tűrik
az idegen vezetést és parancsolást. Különben is,
egy összgörög hadjáratról, amely
nem spártai király vezénylete alatt áll,
nem voltak valami nagy véleménnyel.
Hát persze hogy „a lakedaimónok kivételével".

Ez is egyfajta álláspont. Meg lehet érteni.

Tehát, a lakedaimónok kivételével a Granikosznál;
majd az Isszosznál is; és végül a döntő ütközetben,
ahol megsemmisült a félelmes sereg,
amelyet Arvilában összpontosítottak a Perzsák;
amely Arvilából indult el győzni, és most megsemmisült.

S e tüneményes összgörög hadjáratból,
e győzelmesből és módfelett ragyogóból,
e messze-híresből, e dicsőségesből,
amelynél jobban egyet sem dicsőítettek soha,
e páratlanból, mi ebből születtünk,
egy új görög világ, új és hatalmas.

Mi, alexandriaiak és antiokheiaiak,
szeleukidák és mind a többi,
az egyiptomi és szíriai görögök
s a Médiában s Perzsiában élők és megannyi más.
Hatalmasan kiterjedt birodalmainkkal,
a keveredő eszmék sokszínű tetteivel.
S az utca nyelvét, a köz-görögöt
elvittük Baktria mélyébe, egész az indusokig.

Csak nem beszélünk most a lakedaimónokról?!