Kavafis, Konstantinos: Του πλοίου

Τον μοιάζει βέβαια η μικρή αυτή,
με το μολύβι απεικόνισίς του.

Γρήγορα καμωμένη, στο κατάστρωμα του πλοίου·
ένα μαγευτικό απόγευμα.
Το Ιόνιον πέλαγος ολόγυρά μας.

Τον μοιάζει. Όμως τον θυμούμαι σαν πιο έμορφο.
Μέχρι παθήσεως ήταν αισθητικός,
κι αυτό εφώτιζε την έκφρασί του.
Πιο έμορφος με φανερώνεται
τώρα που η ψυχή μου τον ανακαλεί, απ’ τον Καιρό.

Aπ’ τον Καιρό. Είν’ όλ’ αυτά τα πράγματα πολύ παληά -
το σκίτσο, και το πλοίο, και το απόγευμα.

Rá hasonlít igazán ez az apró,
ceruza irkafirka arckép.

Gyors vázlat a hajó fedélzetén:
egy elvarázsolt délután.
Ión-tenger körös-körülöttünk.

Hasonlít rá. De ő szebb az emlékeimben.
Érzékisége majdnem fájdalom volt,
s ez világított a tekintetében.
Szebb, ahogy testet ölt előttem
most, mikor lelkem hívja vissza az időből.

Az időből. Mindezek régi dolgok
Rajz és hajó és délután.