This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Livaditis, Tasos: Kantáta (részletek) (Καντάτα (αποσπάσματα) in Hungarian)

Portre of Livaditis, Tasos

Καντάτα (αποσπάσματα) (Greek)

Πoιητής
Ένα περίεργο επεισόδιο διαβάζαμε τελευταία στις εφημερίδες, ένας άντρας πήγε σ’ ένα απ’ αυτά τα «σπίτια», πήρε μια γυναίκα,
μα μόλις μπαίνουν στο δωμάτιο, αντί να γδυθεί και να επαναλάβει την αιώνια κίνηση,
γονάτισε μπροστά της, λέει, και της ζητούσε να τον αφήσει να κλάψει στα πόδια της. Εκείνη βάζει τις φωνές,
«εδώ έρχονται για άλλα πράγματα», οι άλλοι απ’ έξω δώστου χτυπήματα στην πόρτα.
Με τα πολλά άνοιξαν και τον διώξανε με τις κλωτσιές — ακούς εκεί διαστροφή να θέλει, να κλάψει μπρος σε μια γυναίκα.
Εκείνος έστριψε τη γωνία και χάθηκε καταντροπιασμένος. Κανείς δεν τον ξανάδε πια.
Και μόνο εκείνη η γυναίκα, θα ‘ρθει η αναπότρεπτη ώρα μια νύχτα, που θα νοιώσει τον τρόμο ξαφνικά, πως στέρησε τον εαυτό της απ’ την πιο βαθιά, την πιο μεγάλη ερωτική πράξη μην αφήνοντας έναν άντρα να κλάψει στα πόδια της.

Ο άνθρωπος με το κασκέτο
16. Και την πρώτη νύχτα μπήκε μες στο κελί ένας άνθρωπος που ΄χε χάσει το πρόσωπό του, κι ακούμπησε το φανάρι που κρατούσε κάτω στο πάτωμα.
17. Κι ο ίσκιος του μεγάλωσε πάνω στον τοίχο.
18. Και τον ερώτησε: πού έχεις κρυμμένα τα όπλα;
19. Κι εκείνος, κανείς δεν ξέρει αν από σύμπτωση, ή ίσως για ν΄ απαντήσει,
20. έβαλε το χέρι πάνω στην καρδιά του.
21. Και τότε τον χτύπησε. Ύστερα μπήκε άλλος άνθρωπος που ΄χε χάσει το πρόσωπό του και τον χτύπησε κι αυτός.
22. Κι οι άνθρωποι που ΄χαν χάσει το πρόσωπό τους, ήσαν πολλοί.
23. Και ξημέρωσε. Και βράδιασε.
24. Ημέρες σαράντα.
25. Κι ήρθαν στιγμές που φοβήθηκε πως θα χάσει το λογικό του.
26. Και τον έσωσε μια μικρή αράχνη στη γωνιά, που την έβλεπε ακούραστη κι υπομονετική να υφαίνει τον ιστό της.
27. Και κάθε μέρα της τον χάλαγαν με τις μπότες τους μπαίνοντας.
28. Κι εκείνη τον ξανάρχιζαν κάθε μέρα. Και της τον χάλαγαν πάλι. και τ΄ άρχιζε ξανά.
29. Εις τους αιώνας των αιώνων.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://epimorfosi-nikaia.blogspot.hu

Kantáta (részletek) (Hungarian)

Költő
Furcsa történetet olvastunk legutóbb a lapokban: egy férfi betért egy „olyan" házba, kiválasztott egy nőt,
de amint bementek a szobába, vetkőzés helyett, az örök mozdulatok helyett,
elébe térdelt, úgy hírlik, s kérte, engedje meg, hogy kisírhassa magát a lábainál. A nő dühbe gurult,
„ide másért járnak", kiáltozott, a többiek odakint máris dörömbölni kezdtek.
Nagy nehezen kinyitották az ajtót, és kifelé rugdosták férfit - lám csak, micsoda ferde hajlam, írják, azt kívánni, hogy egy nő előtt sírja ki magát az ember.
A férfi befordult az utcasarkon, s megszégyenülten tűnt el. Senki se látta többet.
De az a nő, számára eljön még a kikerülhetetlen óra; egy éjszaka, amikor váratlanul felriadva megérzi majd, hogy megosztotta önmagát a legszentebb, a legnagyobb erotikus aktustól, mert nem hagyott egy férfit sírni a lábainál.

A sildessapkás ember
16. És az első éjjelen belépett a cellába egy ember; aki elveszítette vala arcát, és a padlóra helyezte a mécsest.
17. S árnyéka eltakarta a falat.
18. És megkérdezte: hová rejtetted el a fegyvereket?
19. Ő pedig, senki se tudja, önkéntelenül-e, vagy így akarván válaszolni,
20. a szívére tette a kezét.
21. Akkor amaz ütlegelni kezdte. Azután belépett egy másik ember, aki szintén elveszítette vala arcát, és az is ütlegelni kezdte.
22. És azok az emberek, akik elveszítették arcukat, igen sokan valának.
23. És hajnalodott. És beestvéledett.
24. Negyven napon át.
25. És eljött az idő, amikor attól félt, hogy bele fog zavarodni.
26. És felfigyelt akkor egy, kicsiny pókra a sarokban, amely fáradhatatlanul és türelmesen szövögette hálóját,
27. pedig amazok naponta széttaposták csizmájukkal.
28. És a pók újrakezdte minden nap, szőni az ő hálóját. És ők újra széttaposták. És ő újrakezdte.
29. Örökkön örökké.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationSz. K.

minimap