Mirtiotissa: Magányomban II (Στη μοναξιά μου ΙΙ in Hungarian)

Μηδ' ο  πόνος  μου  δε  σε  κατά,
μηδέ  πια  τα  δάκρυά  μου,
κάθε  μέρα  φεύγεις  μακριά
κι' όλο πιο  μακριά  μου.

Τυλιγμένον  μες  στη  συννεφιά
και  στην  καταχνιάν, αλιά  μου!
δε  σε  ξεχωρίζει  καθαρά
η  θαμπή  ματιά  μου.

Κι' αν  χαθείς  για  με  παντοτινά,
θλιβερέ  Έρωτά  μου,
πάνε  της  ψυχής  μου  τα  φτερά,
πάει  και  το  χρυσάφι  της  καρδιάς  μου...

Fájdalmam nem tartóztat tégedet,
könnyeim meg nem állítanak -
árnyad mindennap messzebb lebeg,
jaj, tőlem egyre-egyre távolabb!

Felhőibe csavar a messze táj,
és köd burkol körül. Jaj nekem,
és nem lát többé tisztán soha már
megzavart, homályos tekintetem.

S ha nem tudlak többé tapintani,
kedves, ha nem látlak többé soha:
elvesznek lelkem lankadt szárnyai,
s elvész szívem minden aranya.