Papantoniou, Zacharias: Alázatos imádság (Ἡ προσευχὴ τοῦ ταπεινοῦ in Hungarian)

Κύριε, σὰν ἦρθεν ἡ βραδιά, σοῦ λέω τὴν προσευχή μου.
Ἄλλη ψυχὴ δὲν ἔβλαψα στὸν κόσμο ἀπ᾿ τὴ δική μου.
Ἐκεῖνοι ποὺ μὲ πλήγωσαν ἦταν ἀγαπημένοι.
Τὴν πίκρα μου τὴ βάσταξα. Μοῦ δίνεις καὶ τὴν ξένη.

Μ᾿ ἀπαρνηθῆκαν οἱ χαρές. Δὲν τὶς γυρεύω πίσω.
Προσμένω τὰ χειρότερα. Εἶν᾿ ἁμαρτία νὰ ἐλπίσω.
Σὰν εὐτυχία τὴν ἀγαπῶ τῆς νύχτας τὴ φοβέρα.
Στὴν πόρτα μου ἄλλος δὲν χτυπᾷ κανεὶς ἀπ᾿ τὸν ἀγέρα.

Δὲν ἔχω δόξα. Εἶν᾿ ἥσυχα τὰ ἔργα ποὺ ἔχω πράξει.
Ἄκουσά τη γλυκιὰ βροχή. Τὴ δύση ἔχω κοιτάξει.
Ἔδωκα στὰ παιδιὰ χαρές, σὲ σκύλους λίγο χάδι.
Ζευγᾶδες καλησπέρισα ποὺ γύριζαν τὸ βράδυ.

Τώρα δὲν ἔχω τίποτα νὰ διώξω ἢ νὰ κρατήσω.
Δὲν περιμένω ἀνταμοιβή. Πολύ ῾ναι τέτοια ἐλπίδα.
Εὐδόκησε ν᾿ ἀφανιστῶ χωρὶς νὰ ξαναζήσω...
Σ᾿ εὐχαριστῶ γιὰ τὰ βουνὰ καὶ γιὰ τοὺς κάμπους ποὺ εἶδα.

Uram, ismét eljött az est, hozzád száll imádságom.
Nem bántottam meg soha mást, csak magam a világon.
Kik megsebeztek valaha, mind-mind édes testvérek.
Magamba zártam bánatom. Másokéval tetézted.

Megcsalt az öröm, elkerült. Nem vágyódom utána.
Csak rosszabb, amit várhatok. Remélni már hiába.
Boldogságom a félelem a vigasztalan csöndtől.
Ajtómon senki sem kopog, csupán a szél dörömböl.

Nincs hírnevem. Békességet hirdet, amit csak tettem.
Az édes záport hallgattam. A napnyugtát szerettem.
Gyermekszájra mosolyt csaltam, játszottam kis kutyával.
Hazatérő parasztoknak jó éjszakát kívántam.

Nincs mit szánnom megőrzésre, sem tűzre vettetésre.
Nem bánt jótét helyébe jót várás hiú reménye.
Áldott legyen, hogy elmegyek, s hogy vissza sose térek.
Köszönöm azt, hogy láthattam hűs völgyet, büszke bércet.