This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Seferis, Giorgos: Fenyőrigó III - A „Fenyőrigó" hajótörése (Κίχλη Γ´ - Τὸ ναυάγιο τῆς «Κίχλης» in Hungarian)

Portre of Seferis, Giorgos

Κίχλη Γ´ - Τὸ ναυάγιο τῆς «Κίχλης» (Greek)

«Τὸ ξύλο αὐτὸ ποὺ δρόσιζε τὸ μέτωπό μου
τὶς ὦρες ποὺ τὸ μεσημέρι πύρωνε τὶς φλέβες
σὲ ξένα χέρια θέλει ἀνθίσει. Πάρ᾿ το, σοῦ τὸ χαρίζω-
δές, εἶναι ξύλο λεμονιᾶς...»

Ἄκουσα τὴ φωνὴ
καθὼς ἐκοίταζα στὴ θάλασσα νὰ ξεχωρίσω
ἕνα καράβι ποὺ τὸ βούλιαξαν ἐδῶ καὶ χρόνια-
τὄ᾿λεγαν «Κίχλη» ἕνα μικρὸ ναυάγιο- τὰ κατάρτια,
σπασμένα, κυματίζανε λοξὰ στὸ βάθος, σὰν πλοκάμια
ἢ μνήμη ὀνείρων, δείχνοντας τὸ σκαρί του
στόμα θαμπὸ κάποιου μεγάλου κήτους νεκροῦ
σβησμένο στὸ νερό. Μεγάλη ἀπλώνουνταν γαλήνη.

Κι ἄλλες φωνὲς σιγὰ-σιγὰ μὲ τὴ σειρά τους
ἀκολούθησαν- ψίθυροι φτενοὶ καὶ διψασμένοι
ποὺ βγαίναν ἀπὸ τοῦ ἥλιου τ᾿ ἄλλο μέρος, τὸ σκοτεινό-
θἄ ῾λεγες γύρευαν νὰ πιοῦν αἷμα μία στάλα-
ἤτανε γνώριμες μὰ δὲν μποροῦσα νὰ τὶς ξεχωρίσω.

Κι ἦρθε ἡ φωνὴ τοῦ γέρου, αὐτὴ τὴν ἔνιωσα
πέφτοντας στὴν καρδιὰ τῆς μέρας
ἥσυχη, σὰν ἀκίνητη:

«Κι ἂ μὲ δικάσετε νὰ πιῶ τὸ φαρμάκι, εὐχαριστῶ-
τὸ δίκιο σας θἆ ῾ναι τὸ δίκιο μου ποῦ νὰ πηγαίνω
γυρίζοντας σὲ ξένους τόπους, ἕνα στρογγυλὸ λιθάρι.
Τὸ θάνατο τὸν προτιμῶ-
ποιὸς πάει γιὰ τὸ καλύτερο ὁ θεὸς τὸ ξέρει».

Χῶρες τοῦ ἥλιου καὶ δὲν μπορεῖτε ν᾿ ἀντικρίσετε τὸν ἥλιο.
Χῶρες τοῦ ἀνθρώπου καὶ δὲν μπορεῖτε ν᾿ ἀντικρίσετε τὸν
ἄνθρωπο.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://users.uoa.gr

Fenyőrigó III - A „Fenyőrigó" hajótörése (Hungarian)

„Ez a fa, mely megenyhítette homlokom
azon órákban, mikor a dél pörkölte ereinket
idegen kezekben akar kivirágozni. Tessék, neked
adom: nézd, citromág ..."

Hallottam a hangot,
miközben néztem a tengert - próbáltam kivenni
egy hajót, mit évekkel ezelőtt süllyesztettek el;
„Fenyőrigó". Jelentéktelen hajótörés; az árbocrudak
a kötelek, megdőlten imbolyogtak, lebegtek a mélyben,
mint polipcsáp vagy álmok emlékei, feltárult a hajótest
valami vízbe döglött óriás cet homályos szájürege.
Nagy-nagy nyugalom terült szét.

És más hangok sorjáztak lassanként
halk s szomjas suttogások,
mik a nap túlsó oldaláról érkeztek, ama sötétről –
vélhetted volna, egy csepp vért akarnak inni,
ismerősek voltak, de sehogy se tudtam tisztán kivenni őket.

És az öreg hangja következett, éreztem,
mint hullik a nappal szívébe
nyugodtan, szinte moccanatlan:

„És ha arra ítéltek, mérget igyak, köszönöm:
ítéletetek - ítéletem lesz; hova is mennék
forogva-töretve idegen földeken, kerek kő?
Inkább a halál.
Melyikünk jut jobb végre - Isten a megmondhatója."

Nap országai, és nem bírtok szembenézni a nappal.
Ember országai, és nem bírtok szembenézni az emberrel.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationP. Á.

minimap