Μυθιστόρημα ΙΣΤ´ - ὄνομα δ᾿ Ὀρέστης (Greek)
Στὴ σφενδόνη, πάλι στὴ σφενδόνη, στὴ σφενδόνη, πόσοι γύροι, πόσοι αἱμάτινοι κύκλοι, πόσες μαῦρες σειρές. Οἱ ἄνθρωποι ποὺ μὲ κοιτάζουν, ποὺ μὲ κοιτάζαν ὅταν πάνω στὸ ἅρμα σήκωσα τὸ χέρι λαμπρός, κι ἀλάλαξαν.
Οἱ ἀφροὶ τῶν ἀλόγων μὲ χτυποῦν, τ᾿ ἄλογα πότε θ᾿ ἀποστάσουν; Τρίζει ὁ ἄξονας, πυρώνει ὁ ἄξονας, πότε ὁ ἄξονας θ᾿ ἀνάψει; Πότε θὰ σπάσουν τὰ λουριά, πότε τὰ πέταλα θὰ πατήσουν μ᾿ ὅλο τὸ πλάτος πάνω στὸ χῶμα πάνω στὸ μαλακὸ χορτάρι, μέσα στὶς παπαροῦνες ὅπου τὴν ἄνοιξη μάζεψες μία μαργαρίτα. Ἦταν ὡραῖα τὰ μάτια σου μὰ δὲν ἤξερες ποὺ νὰ κοιτάξεις δὲν ἤξερα ποὺ νὰ κοιτάξω μήτε κι ἐγώ, χωρὶς πατρίδα ἐγὼ ποὺ μάχομαι ἐδῶ-πέρα, πόσοι γύροι; καὶ νιώθω τὰ γόνατα νὰ λυγίζουν πάνω στὸν ἄξονα πάνω στὶς ρόδες πάνω στὸν ἄγριο στίβο, τὰ γόνατα λυγίζουν εὔκολα σὰν τὸ θέλουν οἱ θεοί, κανεὶς δὲν μπορεῖ νὰ ξεφύγει, τί νὰ τὴν κάνεις τὴ δύναμη, δὲν μπορεῖς νὰ ξεφύγεις τὴ θάλασσα ποὺ σὲ λίκνισε καὶ ποὺ γυρεύεις τούτη τὴν ὥρα τῆς ἀμάχης, μέσα στὴν ἀλογίσια ἀνάσα, μὲ τὰ καλάμια ποὺ τραγουδοῦσαν τὸ φθινόπωρο σὲ τρόπο λυδικό, τὴ θάλασσα ποὺ δὲν μπορεῖς νὰ βρεῖς ὅσο κι ἂν τρέχεις ὅσο κι ἂν γυρίζεις μπροστὰ στὶς μαῦρες Εὐμενίδες ποὺ βαριοῦνται, χωρὶς συχώρεση. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://users.uoa.gr |
|
|
Mythistorima 16. Neve pedig Oresztész (Hungarian)
A versenytérre, ujra a versenytérre, a versenytérre, hány fordulat, hány véres kör, hány fekete sor: az emberek kik engem néztek kik engem néztek mikor a kocsiban ragyogva kezem felemelem s ők ujjongtak a jelre.
Arcomba vág a lovak tajtéka, a lovak mikor fáradnak el? Csikorog a tengely, átizzik a tengely - mikor vet lángot a tengely? Mikor szakad el a gyeplő, mikor tapossák szét a paták teljes erővel a földet a gyönge füvet hol pipacsok tüze ég s hol tavasszal még letéptél egy friss margarétát. Szép volt a szemed szép de nem tudtad hova nézz én sem tudtam hova nézzek, hazátlan, én aki küzdök már hányadik fordulat ez? - és érzem hogy hajlik meg a térdem a tengely fölött a kerekek fölött a vad pálya fölött könnyen hajlik a térd ha az istenek ugy akarják senki sem menekül, senkiben sincs annyi erő, nem menekülhetsz a tengertől mely ringatott melyet keresel a versenynek e pillanatában, lihegő lovak iramában a tengertől sem a nádtól melyen ősszel lyd zene búg, a tengertől amit nem találsz meg bármennyire futsz mögötted a sötét Eumenidák bóbiskolnak. és nem bocsátanak meg.
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | K. G. |
|
|