This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Seferis, Giorgos: Ο Στράτης Θαλασσινός ανάμεσα στους αγάπανθους

Portre of Seferis, Giorgos

Ο Στράτης Θαλασσινός ανάμεσα στους αγάπανθους (Greek)

Δεν έχει ασφοδίλια, μενεξέδες, μήτε υάκινθους·
πώς να μιλήσεις με τους πεθαμένους.
Οι πεθαμένοι ξέρουν μονάχα τη γλώσσα των λουλουδιών·
γι’ αυτό σωπαίνουν
ταξιδεύουν και σωπαίνουν, υπομένουν και σωπαίνουν
παρὰ δῆμων ὀνείρων, παρὰ δῆμων ὀνείρων.

Αν αρχίσω να τραγουδώ θα φωνάξω
κι α φωνάξω—
Οι αγάπανθοι προστάζουν σιωπή
σηκώνοντας ένα χεράκι μαβιού μωρού της Αραβίας
ή ακόμη τα πατήματα μιας χήνας στον αέρα.

Είναι βαρύ και δύσκολο, δε μου φτάνουν οι ζωντανοί·
πρώτα γιατί δε μιλούν, κι ύστερα
γιατί πρέπει να ρωτήσω τους νεκρούς
για να μπορέσω να προχωρήσω παρακάτω.
Αλλιώς δε γίνεται, μόλις με πάρει ο ύπνος
οι σύντροφοι κόβουνε τους ασημένιους σπάγγους
και το φλασκί των ανέμων αδειάζει.
Το γεμίζω κι αδειάζει, το γεμίζω κι αδειάζει·
ξυπνώ
σαν το χρυσόψαρο κολυμπώντας
μέσα στα χάσματα της αστραπής,
κι ο αγέρας κι ο κατακλυσμός και τ’ ανθρώπινα σώματα,
κι οι αγάπανθοι καρφωμένοι σαν τις σαΐτες της μοίρας
στην αξεδίψαστη γης
συγκλονισμένοι από σπασμωδικά νοήματα,
θα ’λεγες είναι φορτωμένοι σ’ ένα παμπάλαιο κάρο
κατρακυλώντας σε χαλασμένους δρόμους, σε παλιά καλντερίμια,
οι αγάπανθοι τ’ ασφοδίλια των νέγρων:
Πώς να τη μάθω ετούτη τη θρησκεία;

Το πρώτο πράγμα που έκανε ο θεός είναι η αγάπη
έπειτα έρχεται το αίμα
κι η δίψα για το αίμα
που την κεντρίζει
το σπέρμα του κορμιού καθώς τ’ αλάτι.
Το πρώτο πράγμα που έκανε ο θεός είναι το μακρινό ταξίδι·
εκείνο το σπίτι περιμένει
μ’ ένα γαλάζιο καπνό
μ’ ένα σκυλί γερασμένο
περιμένοντας για να ξεψυχήσει το γυρισμό.
Μα πρέπει να μ’ αρμηνέψουν οι πεθαμένοι·
είναι οι αγάπανθοι που τους κρατούν αμίλητους,
όπως τα βάθη της θάλασσας ή το νερό μες στο ποτήρι.
Κι οι σύντροφοι μένουν στα παλάτια της Κίρκης·
ακριβέ μου Ελπήνωρ! Ηλίθιε, φτωχέ μου Ελπήνωρ!
Ή, δεν τους βλέπεις;
—«Βοηθήστε μας!»—
Στων Ψαρών την ολόμαυρη ράχη.

 
Τράνσβααλ, 14 Γενάρη 1942



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.greek-language.gr

Sztratisz, a tengerész az agapanthuszok között (Hungarian)

Nincs aszphodélosz, se ibolya, se jácint.
A halottakkal hogy beszéljünk?
A halottak csak a virágok nyelvén értenek,
ezért hallgatnak ők,
utaznak és hallgatnak, szenvednek és hallgatnak
hol az álmok népe tanyázik, hol az álmok népe tanyázik."*

Ha dalba fogok, kiáltok,
és ha kiáltok -
az agapanthuszok csöndre intenek,
arab csecsemő kicsi kék kezét,
liba-talpat emelve magasra.

Nehéz ez a próba, s az élőkkel mire mennék?
Először is mert nem beszélnek, aztán
ki kell faggatnom a halottakat,
hogy messzire jussak.
Másként minden lehetetlen,
s mihelyt elnyom az álom,
társaim elvágják az ezüst kötelékeket,
s a szelek tömlője lelappad.
Megtöltöm, kiürül, megtöltöm, kiürül.
Felébredek,
mint a villám barázdáiban úszó aranyhalak,
és a szél, az ár és az emberi testek
és az agapanthuszok, a szikkadt földbe fúródva,
akár a sors nyilai,
rázkódnak görcs-rohamokban,
mint gödrös úton, rázós köveken
döcögő rozzant taligára hajítva,
négerek agapanthuszai, aszphodéloszai:
hogy tanuljam meg ezt a vallást?

Először teremté Isten a szeretetet,
aztán a vért
s a vérszomjat aztán,
mely mint a só,
pezsdíti a testben a magvat.
Először teremté Isten a hosszú utat.
És ezt a házat,
a kék füstöt,
a megvénült kutyát:
a hazatérőt várja, hogy kimúljon.
A halottak igazítsanak el.
Az agapanthuszok őrzik őket, hallgatagon,
mint a tenger örvényei, mint a víz a pohárban.
És a társak Kirké palotájában maradnak.
Ó, Elpénór! Te szegény, te dőre Elpénór!
Nem látod-e őket?
Segítségért kiabálnak
Pszarasz fekete ormán.

 
*Homérosz; Odüsszeia, XXIV. 12.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationL. L.

minimap