Rád ismertem! Kardod éle
Büszkén jobbra-balra sújt.
Rád ismertem! Szemed fénye
Minden földet lángra gyújt!
Ős hellének szent porából
Újra fölszárnyal neved,
És mint egykor, úgy világol…
Szent Szabadság, üdv neked!
Elrejteztél szégyenedben
Annyi hosszú éven át,
S várva vártad rejtekedben
Hazád hívó szózatát.
Nap sugára merre késett?
Néma gyászban állt a föld;
Szörnyű volt a szenvedésed,
Szolgasorsod meggyötört.
Szerencsétlen! És e rabság
Vak éjében vigaszod
Egy volt csak: az ősi nagyság,
S most azt sírva siratod.
És csak várod, lesed egyre,
Megváltás hol int neked...
Ámde nem jön, s keservedbe
Te csak kezed tördeled.
Ha szólsz: „Mikor emelem hát
Fejem túl e bús ködön?"
Rémek törnek szüntelen rád:
Lánc, sikoltás, könnyözön.
Sírva bámulsz önmagadra;
Alig látsz, de érezed:
Hellén vérnek hő patakja
Rabruhádon szétpereg.
Meg sem száradt még e vér, s te
Máris futsz vad éjen át,
S lesed, távol tájra érve,
Honnan szólít hű barát.
Sorsod árva útra hajtott
S árvaságban űz haza,
Alig nyitnak néked ajtót,
Ha koldusként lépsz oda.
Ez jajongva reád omlott,
Ámde tenni mitse tett,
Az biztató szókat mondott,
De kigúnyolt, rászedett.
Van olyan is, kinek titkos
Öröm volt a nyomorod,
„Vissza, vissza, fiaidhoz!"
Mondották a gonoszok.
Szélsebesen tértél vissza,
Mintha várnál végveszélyt,
S nyomodban a fű, a szikla
Mind az ősökről regélt.
S borult fejed megalázva
Dől az ősi rögre le,
Mint azé, kit házról házra
Hajszol átkos végzete.
Ámde most új harcra gyúlva
Minden fiad készen áll,
Egy szívünknek célja újra:
Vagy diadal, vagy halál.
Ős hellének szent porából
Újra fölszárnyal neved,
És mint egykor, úgy világol…
Szent Szabadság, üdv neked!
*A görög nemzeti himnusz a költő, Dionisziosz Szolomosz hatalmas, 158 versszakos költeményén alapszik, melynek címe: Himnusz a Szabadsághoz. Ezt az 1821-évi, az Oszmán Birodalom elleni nemzeti felkelés ihlette és a Korfu (Κέρκυρα) szigetéről származó Nikolaosz Mandzarosz (Νικόλαος Μάντζαρος) (1795-1872) írt zenét hozzá 1828-ban. Bár a királyság idején egy a némethez hasonló királyi himnusz volt használatos, a Himnusz a Szabadsághoz már a forradalom óta népszerű volt és gyakran hangzott el hazafias ünnepségeken. Hivatalosan, 1865-től vált nemzeti himnusszá. Eleftheria – a Szabadság tulajdonképpen egy jelképes nőalak, bár nem olyan erotikus és földi mint Delacroix nőalakja, inkább egy ősi görög istennőre hasonlít. Ugyanez a dallam egyúttal a Ciprusi Köztársaság himnusza is.
