Vilaras, Ioannis: Η γλυκυτάτη Άνοιξη
Η γλυκυτάτη Άνοιξη (Greek)Η γλυκυτάτη Άνοιξη Με τ' άνθια στολισμένη, Ροδοστεφανωμένη Τη γη γλυκοτηράει.
Κ’ η γη τη χλόη εντύνεται, Τα δάση της ισκιώνουν, Τα κρύα χιόνια λιώνουν, Ο ουρανός γελάει.
Τα λουλουδάκια βάφουνται Τα πλάγια χρωματίζουν, Κι’ ηδονικές φωτίζουν Οι δροσερές αυγές.
Στο αγκαθερό τριαντάφυλλο Γλυκολαλάει τ’ Αηδόνι. Το ξένο Χελιδόνι Ταιριάζει τη φωλιά.
Στους κάμπους πλούσια κι’ άκοπα Σε πράσινα λιβάδια Τα ζωντανά κοπάδια Βελάζουν και πηδάν
Κι’ ο νιος βοσκός χαρούμενος Φυσώντας τη φλογέρα, Γιομίζει τον αγέρα Με τραγουδιών φωνές
Κάθε ψυχή ευφραίνεται, Την Άνοιξι γιορτάζει Ο Θίρσης σκυθρωπάζει Στη γενική χαρά.
Ωραία Δάφνη πρόβαλε Να την αποστολίσεις, Και τότες είναι ο Θίρσης, Ο πλέον ευτυχής.
|
Tavasz (Hungarian)Édes tavasz, szép tavasz érkezik virággal, rózsaáradással földünk koszorúzza.
Zöldet ölt megint a föld, fák borulnak árnyba, havak olvadása az eget deríti.
Sok kis virág szinesül, hegy oldala éled, zeng, gazdag karének, a friss fényű reggel.
Rózsabokron, kedvesen, fülemüle-nóta; fészkét összerója vándor, fürge fecske.
Kaszálatlan mezőkön nyájak legelésznek, bárány, birka béget, fűben vígan szökdel.
Fújja sípját boldogan a víg, ifjú pásztor, dallamával vágy szól, elárad a légben.
Minden lélek önfeledt, örül a tavasznak, Thürszisz bánatos csak, magányosan búsul.
Szép Daphne, jöjj, lépj elő, tavasz ünnepéhez: akkor Thürsziszé lesz a legboldogabb szív!
|