Alexander, Will: Oblique Sensorial Savagery
Oblique Sensorial Savagery (English)You are green with gainful hair trigger plumage with pangs of ice to fathom like a rookery of seas totemic with abstract coffin powder
& so your savagery under power of perpetual connivance blinding with censure with rude fascistic bottlebrush criteria
which keeps the-subconscious ingrown the angelic dharma darkened
your red hair curling like voluptuous cobras under fire like tungsten candles like flares & chemical Bedouin rubies
every savage green dawn your stinging gecko bracelets as if you had sundered whales with your steps as if under the thorns of the moon you had sent up a plastique of cherries those emerald mongoose auras those living stochastic fan worms seeking to cover torrential spillage from your navel as if under the heated whip of day I would switch your voltage to pluperfect intrigue to a deeply lined mascara to hot Babylonian salamander gardens watching you amble through greenish sodium flames making molten rise & fall turning the far flung poles into vapour
in this psychic Shan-gri-La my jealousy generates your copulation with tigers because one can never measure the dangerous impact of your skull on fire with pen-ultimate transparency
I witness your chunks of flesh on swirling turpentine carpets in hell tossing back & forth the pressure of sting rays the disdainful panic fused in bleak omega laundries
your moonless hormone slaver like darkened signals like glazed tornado herrings like blank leukemia invective
from tragic tables of skin I glimpse your glowing morphine copper your tense Cambodian chemise always implying meteorites & osmosis always cooking in your nostrils a wayward blend of hot photinos & selvas
|
Rézsútos érzéki vadság (Hungarian)Zöld vagy kapzsi haj-ravasz tollazattal jég nyilallás öleléssel mint a tengerek nyomortanyája totemszerű absztrakt koporsó púderrel
vadságod folyamatos szemethunyás elnyomottsága vaksi rosszallással durva fasisztoid palackmosó kritériummal
ez tartja a tudatalattit meggyökeresedve sötétedik az angyali erény
kunkorodik piros hajad mint tűz alá fogott érzéki kígyó mint volfrám gyertyák mint villódzó fény mint hamis beduin rubintok
minden barbár zöld hajnal szúrós gekko karkötőd mintha bálnákat hasítanál lépéseiddel ketté mintha a hold tüskéi alatt felküldenéd a cseresznye képlékenységét azok a smaragd manguszta aurák azok az élő sztokasztikus legyező giliszták a köldöködből zuhogó löttyenést elfedni kísérlik mintha a nap felforrósított ostora alatt átkapcsolnám feszültségedet régmúlt idők ármányaira mélyen vonalkázott szempillafestékre forró babiloni szalamander kertekre nézem amint zöldes szódium-lángokon át poroszkálsz felemeled és leejted az olvadást gőzzé változtatod a messzi hajító léceket
ebben a pszichés földi paradicsomban féltékenységem eredményeképpen tigrisekkel párosodsz mert az utolsó előtti átlátszósággal lehetetlen felmérni égő koponyád veszélyes hatását
tanúja vagyok amint húsod darabjai a pokol kavargó terpentin-szőnyegén hánykolódnak a fullánk sugarainak nyomása a megvető pánik kietlen omega mosodában egyesülnek
holdtalan hormon rabszolgahajód mint sötétedő jelek mint fényezett tornádó hering mint üres fehérvérű szitkozódás
a bőr tragikus asztalain sejtem hogy tündöklő morfium-rezed merev kambodzsai inged mindig meteorokra és kölcsönhatásokra utal mindig főzöl valamit az orrlyukadba kiszámíthatatlan keverékét a forró fotinosznak és szelvának
|