Ammons, A. R.: Apologia pro Vita Sua* (Apologia pro Vita Sua in Hungarian)

I started picking up the stones
throwing them into one place
and by sunrise I was going far away
for the large ones
always turning to see never lost
the cairn's height
lengthening my radial reach:

the sun watched with deep concentration
and the heap through the hours grew
and became by nightfall
distinguishable from all the miles around
of slate and sand:

during the night the wind falling
turned earthward its lofty freedom and speed
and the sharp blistering sound muffled
toward dawn and the blanket was
drawn up over a breathless face:

even so you can see in full dawn
the ground there lifts
a foreign thing desertless in origin.

Fölszedtem a köveket
és egy helyre dobáltam őket
napfelkeltével eltávolodtam
egy nagyobb kőért
de úgy hogy ne tévesszem szem elől
a halom tetejét
kitágítottam hatókörömet:

a nap elmélyülten figyelt
s a halom ahogy múltak az órák egyre nőtt
estére kelve
mérföldnyire látszott
a pala- és homoksíkságon:

éjszaka lecsillapult a szél
föld iránt fordult gőgös szabad lobogása
hajnalra az éles hólyagzó hang is
elcsitult és a takaró
fölkúszott az izgatott arc elé:

mégis, ha kivilágosodik láthatod
egy érdemtelen eredetű
idegen alkotás emelkedik a földön.

 
*latin verscím - Apologia pro Vita Sua jelentése: védőbeszéd életéért.