This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Auden, W. H.: Musée des Beaux Arts (Musée des Beaux Arts in Hungarian)

Portre of Auden, W. H.

Musée des Beaux Arts (English)

About suffering they were never wrong,

The Old Masters; how well, they understood

Its human position; how it takes place

While someone else is eating or opening a window or just walking dully along;

How, when the aged are reverently, passionately waiting

For the miraculous birth, there always must be

Children who did not specially want it to happen, skating

On a pond at the edge of the wood:

They never forgot

That even the dreadful martyrdom must run its course

Anyhow in a corner, some untidy spot

Where the dogs go on with their doggy life and the torturer's horse

Scratches its innocent behind on a tree.

In Breughel's Icarus, for instance: how everything turns away

Quite leisurely from the disaster; the ploughman may

Have heard the splash, the forsaken cry,

But for him it was not an important failure; the sun shone

As it had to on the white legs disappearing into the green

Water; and the expensive delicate ship that must have seen

Something amazing, a boy falling out of the sky,

had somewhere to get to and sailed calmly on.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://poetrypages.lemon8.nl

Musée des Beaux Arts (Hungarian)

A szenvedés felől sosem tévedtek ők,

a Régi Mesterek: milyen remekül

ismerték emberi rangját; hogy zajlik le, amíg

más épp táplálkozik, vagy ablakot nyit, vagy épp

unottan jár egyedül,

hogy, míg a vének szenvedélyes áhítattal várják

a Csodás Születést, örökké lenni kell oly

gyerkőcöknek, akiknek semmi szükségük erre,

korcsolyázván az erdőszéli tavon:

sosem feledik ők,

hogy még a szörnyű mártírság is valahol a sarokban,

holmi kietlen zugban kell leperegjen,

hová a kutyák kullognak kutyalétükkel, hol

a hóhér lova

egy fához dörzsöli ártatlan farát. 

Például Brueghel Icarusában: hogy fordul el minden,

rá sem hederítve, a pusztulástól; hallhatta pedig

a loccsanást az a pór, s a szörnyű kiáltást,

ám a kudarc neki mit se jelentett; a Nap éppúgy

izzott, amiként a fehér, zöld vízbe tünő lábszárra is

egyben; s a fínom-mívű, drága hajónak is, ámbár

látnia kellett holmi furát, egy ifjat lezuhanni az égből:

dolga akadt valahol, s békén továbbsuhant.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9185552&la=104959946

minimap