Csukott ablak néz le
mocskos udvarra, és fekete emberek
szólnak, ordítanak, bóklásznak össze-vissza,
dacolnak a fizika törvényeivel.
Világunk hangokkal van teli
Világunk szebb mint bárki másé
bár szenvedünk, és öljük egymást
s néha elvétjük a járást a fellegekben.
Szép emberek vagyunk
afrikai képzelettel
telt maszkok és tánc és áradó dallamok
afrikai szemek és orrok és karok
szürke láncokban köt helyhez minket
telek sora, mikor vágyunk a nap tüzére.
Foglyul ejtettek,
s mi menekülő utat építünk odafelé,
hol az ősi képzetek vannak, oda hol újra
Összhangba kerülünk magunkkal
és fekete családunkkal. Mágia kell nekünk,
most kell a bűbáj, hogy felemelkedve
térjünk vissza, romboljunk és teremtsünk. Mi lesz
a szent ige?