Blake, William: A Little Girl Lost

Children of the future age,
Reading this indignant page,
Know that in a former time
Love, sweet love, was thought a crime.
 
In the age of gold,
Free from winter's cold,
Youth and maiden bright,
To the holy light,
Naked in the sunny beams delight.
 
Once a youthful pair,
Filled with softest care,
Met in garden bright
Where the holy light
Had just removed the curtains of the night.
 
Then, in rising day,
On the grass they play;
Parents were afar,
Strangers came not near,
And the maiden soon forgot her fear.
 
Tired with kisses sweet,
They agree to meet
When the silent sleep
Waves o'er heaven's deep,
And the weary tired wanderers weep.
 
To her father white
Came the maiden bright;
But his loving look,
Like the holy book
All her tender limbs with terror shook.
 
'Ona, pale and weak,
To thy father speak!
Oh the trembling fear!
Oh the dismal care
That shakes the blossoms of my hoary hair!'

Majd egykor olvassák
- e lap kínos igazság!
megtudják - mily embertelen ! -
bűn volt az édes szerelem.
 
Volt aranyidő,
Hol tél sose jő,
Hol ifjú s édes lány
Szent fény tavaszán
Meztelen örültek sugarán.
 
Ifjú szeretők
Egymásra leltek ők,
Fényes kert ölén,
Hol a szentelt fény
Kinézett az éjjel függönyén.
 
Ott, hol kel a nap,
Füvön játszanak,
Messze a szülő,
Idegen se jő
És a lányka bátorsága nő.
 
Csókban fáradok,
S újra kell a csók,
Ha az éji csend
Mélyen elmereng
És a fáradt vándor könnye reng.
 
A lány hazatér,
Apja bús, fehér,
Ám szelíd szava
Mint a Biblia -
Oh hogy reszketett gyöngéd Ona!
 
Így szól sápadón,
Gyöngén-elhalón:
Óh a félelem!
Oh bús szerelem!
Reszketeggé teszed ősz fejem.