Cohen, Ira: Monk dombján (On Monk's Mound in Hungarian)
On Monk's Mound (English)(or 13 Million Bucketfuls of Earth)
On the way to Cahokia Mounds just outside St. Louis, a civilization of sun worshippers which existed there until the 12th century just before Marco Polo met Kublai Khan A billboard proclaims that the best solutions come out of the Blue Jewish Indians, we move through time dreaming of smoke signals & weighing the smoke as we go All this is part of the Mississippi River culture where once Paleo Indians stalked mastodons & sabre tooth cats Going back in time the arrow returns to the bow & we watch as the bowman slowly fades The braves still seem to be moving, the wind blowing their hair Standing on Monk's Mound we come closer to the sky Skin, fat, claws & bones certify our existence We are living exhibits pondering the meaning of pleasure in the afterlife Sun, snake & seed chronicle the cycles of our sojourn Looking into the rearview mirror we can see that the end comes slowly when the bounty is finally finished In single file we leave one by one Don't leave anything behind because you won't be coming back Even the old woman who was sitting on the top step of the highest mound is gone.
|
Monk dombján (Hungarian)(Avagy 13 millió vödör föld)
Útban a Cahokia Dombok felé közel St. Louishoz, a napimádók e civilizációja a 12. századig létezett mielőtt Marco Polo találkozott Kublaj kánnal Egy reklámtábla hirdeti, hogy a legjobb megoldások hirtelen bukkannak elő Zsidó indiánok, átzuhanunk az időn füstjelekről álmodozunk és útközben lemérjük a füstöt Mindez része a Mississippi-folyó kultúrájának ahol a paleo-indiánok jártak valaha masztodon és kardfogú tigris nyomában Visszafelé az időben a nyílvessző is visszaszáll az íjra látjuk, amint elhalványodik az íjász A bátrak még mindig előre haladnak, fújja hajukat a szél Monk dombjának tetején állunk, egyre közelebb az éghez Bőr, zsír, karmok és csontok bizonyítják létezésünk Élő kiállításként meditálunk a gyönyör értelméről a halál utáni létben Nap, kígyó és magok a körforgás krónikásai A visszapillantó tükörben látszik, amint közeledik a vég amikor a bőség is a végét járja Egyenként hagyjuk el a dombot Semmit ne hagyj hátra ide már vissza nem jössz Még az az idős asszony is, aki ott ült a legmagasabb domb legfelső lépcsőjén, eltűnt.
*A 12.–14. században virágzó Mississippi-kultúra nagy mesterséges dombokat épített, amelyek talán a mezoamerikai kőpiramisok földből épült másai voltak. Kultúrájuk e megkülönböztető tulajdonsága miatt kapták a dombépítők (angolul „Moundbuilders”) nevet. Ezekre a lapos tetejű földdombokra építették fatemplomaikat és a papság lakóhelyeit is. Legnagyobb városuk Cahokia volt (ma St. Louis város keleti része, Illinois) körülbelül 20 ezer lakossal. A 12–13. században legnagyobb városnak számított a mai USA területén. Fő szertartási központjuk a „Vadászmenyét-domb” (Monk’s Mound) volt. Ez a 213 méter széles, 305 méter hosszú és 30 méter magas mesterséges földpiramis az amerikai kontinens prekolumbián korának legnagyobb földépítménye.
|