Daniel, Samuel: Gondűző alvás (Delia XLV: Care-charmer Sleep in Hungarian)

Care-charmer Sleep, son of the sable Night,

Brother to Death, in silent darkness born:

Relieve my languish, and restore the light,

With dark forgetting of my cares, return;

And let the day be time enough to mourn

The shipwreck of my ill-adventur'd youth:

Let waking eyes suffice to wail their scorn,

Without the torment of the night's untruth.

Cease dreams, th' imagery of our day-desires,

To model forth the passions of the morrow;

Never let rising sun approve you liars,

To add more grief to aggravate my sorrow.

Still let me sleep, embracing clouds in vain;

And never wake to feel the day's disdain.

Gondűző alvás, éjszaka fia,

halál öccse, sötétben született:

oltsd epedésem s a fényt gyújtsd ki a

homályban, ha rémek kísértenek.

Gászolni nappal is bőven lehet

balsorsos ifjúkort, hajótörést:

hogy ébren sírom el szégyenemet,

hadd váltson az meg éji szenvedést.

El álmok, nappali vágy képsora,

csirái a holnapi lángolásnak;

Nap ne legyen cinkosotok soha,

hogy még több gyásszal roskasszon a bánat.

S mégis: aludni, tán felhőt ölelve,

s nem szégyenkezni új reggelre kelve.