Eliot, T. S.: Hysteria

As she laughed I was aware of becoming involved

in her laughter and being part of it, until her

teeth were only accidental stars with a talent

for squad-drill. I was drawn in by short gasps,

inhaled at each momentary recovery, lost finally

in the dark caverns of her throat, bruised by

the ripple of unseen muscles. An elderly waiter

with trembling hands was hurriedly spreading

a pink and white checked cloth over the rusty

green iron table, saying: "If the lady and

gentleman wish to take their tea in the garden,

if the lady and gentleman wish to take their

tea in the garden ..." I decided that if the

shaking of her breasts could be stopped, some of

the fragments of the afternoon might be collected,

and I concentrated my attention with careful

subtlety to this end.

A hölgy nevetett, s éreztem, hogy nevetésébe bonyoló-

dom, s már része is lettem, miközben fogai csak pót-

csillagok voltak, hajlammal a raj-képződésre. Percnyi

éledésekkor belehelt apró lihegés vont befelé, elvesz-

tem végül torka sötét üregeiben, s látatlan izmok hor-

nyai sebeztek össze. Reszketeg kezű öreg pincér terí-

tett pirosasfehér kockás abroszt rozsdás zöld vasasz-

talra, s így szólt:

– Ha a hölgy és az úr a kertben óhajtja

meginni teáját... –        

Úgy véltem, ha keble remegése megszűnnék, össze le-

hetne szedni a délután néhány szilánkját, figyelmem

hát gondos részletességgel ehhez a célhoz igazítottam.