Eliot, T. S.: A halhatatlanság suttogásai (Whispers of Immortality in Hungarian)

Webster was much possessed by death

And saw the skull beneath the skin;

And breastless creatures under ground

Leaned backward with a lipless grin.

Daffodil bulbs instead of balls

Stared from the sockets of the eyes!

He knew that thought clings round dead limbs

Tightening its lusts and luxuries.

Donne, I suppose, was such another

Who found no substitute for sense;

To seize and clutch and penetrate,

Expert beyond experience,

He knew the anguish of the marrow

The ague of the skeleton;

No contact possible to flesh

Allayed the fever of the bone.

. . . . .

Grishkin is nice: her

Russian eye is underlined for emphasis;

Uncorseted, her friendly bust

Gives promise of pneumatic bliss.

The couched Brazilian jaguar

Compels the scampering marmoset

With subtle effluence of cat;

Grishkin has a maisonette;

The sleek Brazilian jaguar

Does not in its arboreal gloom

Distil so rank a feline smell

As Grishkin in a drawing-room.

And even the Abstract Entities

Circumambulate her charm;

But our lot crawls between dry ribs

To keep our metaphysics warm.

Webster a halál megszállottja volt

S látta a bőr alatt a koponyát;

És föld alatta mell nélkül hanyatt

Dűlők ajak nélküli vigyorát.

És szemüregben szemgolyó helyén

A hagymát, melyből majd nárcisz virít,

S tudta, a gondolat halott tagok

Köré fonja fényűző vágyait.

Donne is, azt hiszem, olyasfajta volt,

Az érzék helyett semmit sem talált, 

Ami megragad, fog és behatol;

Túltapasztalva a tapasztalást,

Tudta a velőben a rettegést,

Tudta, mit szenved el a puszta vágy;

Nincs kapcsolata hús és hús között,

Melytől a csontban csillapul a láz.

. . . . .

Griskin nagyon szép; hangsúlyos vonal

Húzódik oroszos szeme alatt;

Fűzetlen melle biztat nyájasan,

Hogy pneumatikus boldogságot ad.

A lesbe lapult brazil jaguár

Macskavarázzsal, fondorlatosan

Szökdécselő selyemmajmot igéz;

De Griskinnek egy kis maison-ja van;

A gyorserejű brazil jaguár

Nem párolog a lombsötét mögül

Oly átható, vad macskaillatot,

Mint Griskin, mikor egy szalónban ül.

A minden Elvont Valóságok is

Érdeklődnek a bájai iránt;

Mi meg nyüzsgünk száraz bordák között,

Hogy ki ne hűljön metafizikánk.