Hall, John: Epikureus óda (An Epicurean Ode in Hungarian)

Since that this thing we call the world

By chance on Atomes is begot,         

Which though in dayly motions hurld,          

                    Yet weary not,   

                    How doth it prove

Thou art so fair and I in Love?          

Since that the soul doth onely lie       

Immers'd in matter, chaind in sense,  

How can Romira thou and I   

                    With both dispence?

                    And thus ascend

In higher flights then wings can lend.

Since man's but pasted up of Earth,   

And ne're was cradled in the skies,    

What Terra Lemnia gave thee birth?

                    What Diamond eyes?    

                    Or thou alone     

To tell what others were, came down?

Ha amit így hívunk: világ,

sok parány, mit nemz az esély,

s mind kavarog, úgy vedlik át

s nyugtot nem ér,

bíznom lehet,

hogy te szép vagy s én szeretek?

Ha anyagtömlöc, észbilincs

az egy sors, mely lelkekre mért,

s rajtunk hatalma semmi sincs,

Romira: mért?

Vajh mi repít

szárnyatlan magas egekig?

Ha az ember csak sárdarab,

s nem mennybölcsőben rengetett,

te tán Terra Lemnia vagy?

Gyémántszemek

égette? Ég

küldött, egyetlen követét?