Heaney, Seamus: Glanmore Sonnets VII

Dogger, Rockall, Malin, Irish Sea:

Green, swift upsurges, North Atlantic flux

Conjured by that strong gale-warming voice,

Collapse into a sibilant penumbra.

Midnight and closedown.  Sirens of the tundra,

Of eel-road, seal-road, keel-road, whale-road, raise

Their wind-compounded keen behind the baize

And drive the trawlers to the lee of Wicklow.

L'Etoile, Le Guillemot, La Belle Hélène

Nursed their bright names this morning in the bay

That toiled like mortar.  It was marvellous

And actual, I said out loud, 'A haven,'

The word deepening, clearing, like the sky

Elsewhere on Minches, Cromarty, The Faroes.

Szórtan: Dogger, Rockall, Malin, Ír tenger:

Zöld hullámhegy, észak-atlanti torlat,

Amit a viharhang felkelt s lenyugtat.

Hogy susogva a félárnyékba vesszen.

Éjféli záróra. A tundrás szélbe

Angolna-, fóka-, bálna-, bárka-út

Sírja sirámát, amíg odajut

Halászhajója a wicklow-i révbe.

L'Etoile, Le Guillemot, La Belle Hélène:

Fényes nevükkel ringnak az öböl

Habarcsában. Így szóltam: „Kikötő!"

Mert élő csoda volt, ahogy az égen

Feltűnt a szó a tiszta levegőből –

Mint máshol: Minches, Cromarty, Faeroe.