Heaney, Seamus: Glanmore: Szonettek X (Glanmore Sonnets X in Hungarian)

I dreamt we slept in a moss in Donegal

On turf banks under blankets, with our faces

Exposed all night in a wetting drizzle,

Pallid as the dripping sapling birches.

Lorenzo and Jessica in a cold climate.

Diarmuid and Grainne waiting to be found.

Darkly asperged and censed, we were laid out

Like breathing effigies on a raised ground.

And in that dream I dreamt—how like you this?—

Our first night years ago in that hotel

When you came with your deliberate kiss

To raise us towards the lovely and painful

Covenants of flesh; our separateness;

The respite in our dewy dreaming faces.

Azt álmodtam, egy donegali lápon

Aludtunk földön, takaróba bújva,

Ázott arcunk reggelre szürke-sápadt

Lett, mint a csepergő növendék bükkfa.

Lorenzo és Jessica a hidegben.

Diarmud és Grainne, mielőtt rájuk lelnek.

Sötét illattal hintve és kitetten

A hantra, mint lélegző síremlékek.

Álmomban előtűnt – hogy tetszik, kedves? –

Első éjszakánk a szállodában, csókod,

Sok éve, mikor bátran közeledve

Késztetted kettősünket édes, kínos

Test-szövetségre; a kétféle lét –

Arcunkon harmat, álom, haladék.