Hopkins, Gerard Manley: Aranyló aratás (Hurrahing in Harvest in Hungarian)

Summer ends now; now, barbarous in beauty, the stooks rise

Around; up above, what wind-walks! what lovely behaviour

Of silk-sack clouds! has wilder, wilful-wavier

Meal-drift moulded ever and melted across skies?

I walk, I lift up, I lift up heart, eyes,

Down all that glory in the heavens to glean our Saviour;

And eyes, heart, what looks, what lips yet give you a

Rapturous love’s greeting of realer, of rounder replies?

And the azurous hung hills are his world-wielding shoulder

Majestic - as a stallion stalwart, very-violet-sweet! -

These things, these things were here and but the beholder

Wanting; which two when they once meet,

The heart rears wings bold and bolder

And hurls for him, O half hurls earth for him off under his feet.

Múlik a nyár; köröskörül a barbár-szép asztagok

már állanak, és fent a magasban micsoda szél száll! Mi pompás

ezüst-zsák-felhő-vonulás! Szebb, szilajabb őrlet-omlás

az égbolton végig valaha is vágtathatott?

Járok, szívem, szemem a magasba; hogy ott

megpillantsam Megváltónkat fennen ragyogvást;

és szem, szív, száj, tekintet tisztább feloldást,

szentebb, szerelem-teltebb választ valaha kaphatott?

És az azúrban barnálló bércek az ő méltóságteli válla,

a világ-változtató – mén-izmú, ibolya-illatnál-ízesebb!

E dolgok, e dolgok váltig itt voltak, csak arra várva,

ki meglátja egyszer őket; s ha ketten egymásra leltének:

a szívnek bátran, mind bátrabban bomlik a szárnya,

felkapja félig a földet, ó, és Feléje, Feléje lebeg!