Housman, A. E.: For my funeral

O thou that from thy mansion

  Through time and place to roam,

Dost send abroad thy children,

  And then dost call them home,

That men and tribes and nations

  And all thy hand hath made

May shelter them from sunshine

  In thine eternal shade:

We now to peace and darkness

  And earth and thee restore

Thy creature that thou madest

  And wilt cast forth no more.

Ki házadból, bejárni

idő s tér tájait,

gyermekid szerte küldöd,

hogy végül visszahídd,

hol ember, törzs és nemzet

s mind, mit formált kezed,

napfénytől rejti őket

örök árnyad megett:

fogadd tőlünk az éjbe,

békébe s földbe ma

e lelket, kit te öntél,

s nem öntsz ki már soha.