Joyce, James: Kamarazene XXII (Chamber Music XXII in Hungarian)

Of that so sweet imprisonment

My soul, dearest, is fain —

Soft arms that woo me to relent

And woo me to detain.

Ah, could they ever hold me there,

Gladly were I a prisoner!

Dearest, through interwoven arms

By love made tremulous,

That night allures me where alarms

Nowise may trouble us

But sleep to dreamier sleep be wed

Where soul with soul lies prisoned.

Ily fogságot szenvedni jó,

Hőbb vágyam nála nincs

Ó, két lágy kar, marasztaló

S engesztelő bilincs:

Tarthatnátok örökre ott,

Boldogan lennék foglyotok!

Drágám, karunk bár egybefűzve

Oly félve ölelünk.

Egy éjre vágyom, hol ne űzne

Aggály csúfot velünk,

S álmokkal alhatnánk, ahol

Lélek lélekben lesz fogoly.