Lennon, John: I Sat Belonely

I sat belonely down a tree,
humbled fat and small.
A little lady sing to me
I couldn't see at all.

I'm looking up and at the sky,
to find such wonderous voice.
Puzzly, puzzle, wonder why,
I hear but I have no choice.

'Speak up, come forth, you ravel me',
I potty menthol shout.
'I know you hiddy by this tree'.
But still she won't come out.

Such sofly singing lulled me sleep,
an hour or two or so
I wakeny slow and took a peep
and still no lady show.

Then suddy on a little twig
I thought I see a sight,
A tiny little tiny pig,
that sing with all it's might.

'I thought you were a lady',
I giggle, - well I may,
To my surprise the lady,
got up - and flew away.

Nélküldögéltem egy fa'latt,
öntelten s dagin.
Egy kisded hölgy dallva fakadt
- totál nem láttam én.

Fülnéztem, sőt az égre föl:
a hang forrása vé-
gett: ámde bármint tündököl,
s bármint tűvé tevé

az elme: "Jőjj! Szólj! Mit hülyítsz?"
-eként zagyvalő-
"e fán lappangni hülye vicc."
- ám ő nem jő elő.

Többórahosszt eláltatott
ez agyalágy zene,
majd, fölkelvén, látom legott:
hölgylátvány szálnyi se.

Ám hirtelen úgy gondolom:
egy ágacskán -ez az!-
torkaszakadtából dalol
egy pinduri malac!

"S még Kisded Hölgynek véltelek"
-rötyögtem- "nos, sebaj."
Fölállt a hölgy s jól meg lépett:
elröppent, mint a dal.