Longfellow, Henry Wadsworth: [I enter, and I see thee in the gloom]

I enter, and I see thee in the gloom*
  Of the long aisles, O poet saturnine!
  And strive to make my steps keep pace with thine.
  The air is filled with some unknown perfume;
 
The congregation of the dead make room
  For thee to pass; the votive tapers shine;
  Like rooks that haunt Ravenna's groves of pine,
  The hovering echoes fly from tomb to tomb.
 
From the confessionals I hear arise
  Rehearsals of forgotten tragedies,
  And lamentations from the crypts below
 
And then a voice celestial that begins
  With the pathetic words, "Although your sins
  As scarlet be," and ends with "as the snow."
 
 
*Six Sonnets on Dante's Divine Comedy -3.

Komor költő, belépve látlak én:*
a hosszú templomcsarnok köde fed.
Próbálok lépést tartani veled.
Sohasem érzett illat száll körém.
 
Míg áthaladsz a halottak körén,
gyertyák lobognak, s mint varjúsereg
a ravennai szálfenyők felett
leng sírokon a visszhang feketén.
 
A gyóntatószék rostélyain át
susognak elfeledt tragédiák,
kripták öléből jaj kél, sirató;
 
aztán mennyei szózat érkezik:
„Skarlátvörösek bár a bűneid,
fehér leszel majd végül, mint a hó.”
 
 
*Divina Commedia – 3.