Az északkeleti szél, az a tó felől jött el,
Fúta a tölgyek leveleit, kifelé fakó felükkel,
Mint rezgő nyárfát, a hullámverés hangját fújta messze
A part mögé, sövények fölött, befújta mérföldekre a föld szaga fölött a tó szagát.
A délnyugati szél, volt a dörgés délután.
A futókák trombitáiban láttuk a szelet
És a zöld gyep együtt fehéredett
Az éggel és a szélkakas forgott a csűrön
És mind bevágódtak az ajtók.
És eső után fölszedtük a fűből
A szélverte hideg almákat.
A nyugati szél volt az augusztusi,
A puszta völgyek fölötti
Szél, az aszályos prérik fölött, ahol a
Bölénykoponyák hevertek, ahol vadcsordák ganaja
Száradt a homokban. És fújva nap mint nap
A nyugati szél, ahogy a szelek a prériken fújnak,
A füveket aszalta, leveleket rozsdázta, délben
Szöcskék bronzával betöltve a teret, messze sötéten:
Zuhant a színtelen vízre, a tóra, ahol
Se hullám, se mozgás.
Az északi szél, az éjszaka volt,
Mikor a tölgyfán csak a makknak a kupakja, se levél
Se madár nem rezdül.
Mi volt az északi szél?
Csillagok az üres égen és hó az utakon
És hó, ahol nyáron a víz volt, hó a homokon...