Mandel, Eli: Estevan, 1934

remembering the family we
called breeds the Roques
their house smelling of urine
my mother's prayers before
the dried fish she cursed
them for their dirtiness their
women I remember too
                                  how
seldom they spoke and
they touched one another

even when the sun killed
cattle and rabbis
                          even
in poisoned slow air
like hunters
                  like lizards
they touched stone
they touched
                  earth

eszembe jut a Roque-
család mint a nyulak
mondtuk húgyszagú házuk
s a szárított hal fölött
anyám imája piszkosak
átkozta őket emlékszem
asszonyaikra is
                      ritkán
szóltak és ritkán
értek egymáshoz

még akkor is mikor a napfény
rabbit és nyájat ölt
                            még
a mérgezett légben is
kopóként
              gyíkként
nem értek csak kőhöz
nem értek csak
              röghöz